A Te életed hogy befolyásolta, befolyásolja a covid? Kérdezzük egymást minduntalan. De hogy reagál egy művész, amikor valami ilyen mélyen belenyúl az életébe, ilyen komoly hatást gyakorol, amit egyszerűen, ha akarna, se tudna elkerülni? Tény, hogy csendesen átszövi a hétköznapjait, de vajon a művészetében is visszatükröződik? Ha igen, akkor hogyan? Helyi művészek válaszolnak nekünk.
Rejtett covid-hatás:
BOTT MÁRIA – MAYA
(képzőművész, rajztanár)
Milyen alkotói reakcióid voltak a covid első hulláma kapcsán? Azóta milyen témák felé fordultál?
Lehet hogy furcsa, de összesen két festményem készült el az elmúlt időszakban, amire azt mondom, hogy kész, kiállítható. 2020 júniusában szerepeltek a Rovás dunaszerdahelyi kiállításán a KMG-ban (Kortárs Magyar Galéria – a szerk. megj.). A címükben és szándékom szerint formavilágukban is kapcsolódtak az aktuális helyzethez (Izoláció I., II.).
Rajztanárként kollégáimmal együtt kihívásként tapasztaltuk meg az online oktatásra való kényszerű átállást, ebben a folyamatban is sokat fejlődtünk, tanultunk – igyekeztünk a tőlünk telhető legjobbat nyújtani, ami több energiát és időt kívánt. Hétről hétre ki kellett találni valami újat, ami otthoni körülmények között is elkészíthető, érdekes, játékos. Ezen a téren spontán együttműködés alakult ki vajdasági művész-rajztanár kollégámmal, Butterer Kiss Mártával is. Nagyon inspiráltak az általa kiposztolt diákmunkák, továbbfejlesztettem saját ötleteim, elképzeléseim szerint, majd megszerkesztettem diákjaim részére képes feladatlapként, ahol szerepeltek az újvidéki diákok alkotásai is. Mártától előtte engedélyt kértem a képek és ötletek felhasználására, majd cserébe átküldtem diákjaim alkotásaiból – ugyanazokra a témákra – szerkesztett képanyagot. Az online időszakban ez volt az alkotómunkám.
Privát alkotásra nem volt időm, alkalmam, késztetésem sem. Az időszak járvány része félelmetes volt, nem ösztönzött alkotásra, inkább visszahúzódásra…
Volt bármi az önkifejezésedben, amin változtattál?
Azóta nem festettem még, csak járkáltam a műteremben… gondolkodtam… de tervben van újra alkotni. A változás, fejlődés majd ezután derül ki.
Általánosságban milyen hatást vélsz felfedezni a covid előtti és utáni (közbeni) időszakaid között?
Sok újat tanított ez az időszak, sok újat mutatott. Általánosságban megmutatta, amit a régi mesterek is tanítottak, hogy mindig minden változásban van, ezért nem lehet megragadni semmit, mert minden elfolyik, semmi sem állandó… Hasznos hozzáállás lehet, ha a pillanatnyi helyzetből kihozzuk, amit ki tudunk, kedvesek vagyunk egymáshoz, vagy legalább törekszünk rá, és megköszönjük a lehetőséget… 🙂
SZŐKE ERIKA
(képzőművész)
Milyen alkotói reakcióid voltak a covid első hulláma kapcsán? Azóta milyen témák felé fordultál?
Úgy éreztem, friss, tiszta levegőre van szükségem. A bezárkózottság, a tilalmak, a sok lélegeztetőgépre kötött beteg együttérzésre és a szabadság utáni vágyra késztetett. Ekkor dolgoztam az Aire libre c. projekten, ami lefordítva friss levegőt jelent, de ugyanakkor a szó szoros értelmében szabad levegőt is. Az összes alkotás a házunk táján a szabad ég alatt született, és mivel a galériák is többnyire online formában működtek, ezért az alkotásokat a kertünkben prezentáltuk. Így született pl. a Délkeleti szél c. videó, ahol az ujjaim fehér szalagokkal vannak összekötve a diófánk ágaival és a szél által mozgatott ágak ritmusát követik az ujjaim és a karjaim. A másik is nagyon hasonló alkotás, az Egy hullámhosszon c. videó. Itt viszont a szél üzenetét, a szél mondanivalóját próbálom egy régi katonai Morse-jeladó-vevő segítségével felfogni és dekódolni. A testem és a diófa levele alufóliába van burkolva és a Morse apparátussal össze van kötve, így amint a szél hatására a testemhez ér a diófalevél, a jel megszólal. A dekódolásra a Szlovák Rádióamatőrök Egyesületének elnökét kértem meg, és habár a megfejtett szöveg számunkra érthetetlen, de valahol a transzcendencia terében mégis érthető.
Említeném még a Reanimációk c. ciklusokat, melyben az újraélesztés, életben tartás metaforája rajzolódik ki. Édesapám segítségével egy lyukkamerát készítettünk fújtató formájában. Eredetileg egy méretes kovácsfújtatót szerettem volna átalakítani, de nem voltam képes megfosztani az eredeti funkciójától. Az exponálás tulajdonképpen a fújtatással, azaz „lélegeztetéssel” történik és mindegyik alkotásnál meg van határozva, hogy mennyi ideig történt. Pl. 9´ 48˝ / A kitépett paradicsom vagy 6´ 10˝ / Az elpusztult sólyom…
Volt bármi az önkifejezésedben, amin változtattál?
Igazából nem is, mert a munkám során mindig igyekszem a körülöttem zajló akár hétköznapi eseményekből, történésekből ill. érzésekből meríteni. Ez természetes, ösztönszerű folyamat.
Az experimentális képalkotó eljárások híve vagyok. A kísérletezés egy hajtóerő, ami mindig új és izgalmas kapukat nyit meg.
Általánosságban milyen hatást vélsz felfedezni a covid előtti és utáni (közbeni) időszakaid között?
Én abban a kiváltságos helyzetben voltam, hogy a covid alatti időszakban ugyanúgy zavartalanul tudtam folytatni az alkotást, mivel a lakóhelyem, a családi környezet az én alkotóterem. A természet egyfajta megnyugvást és menekülést is nyújtott a covid által okozott szörnyűségek elől. Egy igazi inspiratív forrás. A természetes folyamatok efemér mivoltja az igazi mozgatórugó számomra és most főleg e köré koncentrálódik a figyelmem.
SZABÓ KRISZTIÁN
(műépítész és festőművész)
Milyen alkotói reakcióid voltak a covid első hulláma kapcsán?
Érdekes módon nálam a covid a home office helyett saját városi építésziroda megnyitását hozta. Az utóbbi években otthonról dolgoztam, intéztem a munkával kapcsolatos ügyeim. Hogy jobban el tudjam különíteni a munkát és a privát szférát, egyfajta kiszakadás is volt ez nekem az otthoni közegből. Pozitívnak bizonyult ez a döntés. Tisztább lett a határvonal, bár sok időt töltök az irodában, de zavartalanabb lett a munkavégzésem a tervezői munka terén. Mivel sok a tervezés, kevesebb idő jut így a festésre. Évente igyekeztem legalább egy-két szimpóziumra eljutni, melyek igazi nyugodt és kreatív, inspirációval teli heteket biztosítottak számomra. Ezek a covid kapcsán rendre elmaradtak. Várom már az ilyen találkozásokat.
Azóta milyen témák felé fordultál? Volt bármi az önkifejezésedben, amin változtattál?
Ami engem is megtalált, az a természetben töltött több idő, ami a távolabbi túracélpontok helyett a legszűkebb pátriámra szorult, a barátok helyett a kutyáinkkal. Felértékelődött a kert végében kibontakozó természet. Gömör és Kis-Hont lankái, hepe-hupás domborzata egyformán jó a testnek, a szemnek és a léleknek. Minden egyes nap más-más fényekben, színekben pompázik a táj. Minden nap van lehetőség újabb részleteket felfedezni, melyek pillanatnyilag fotók témáiként kerülnek leginkább megörökítésre részemről.
Ami még egy érdekes változás, az az, hogy napi Biblia-olvasóvá tett ez a covidos, bizonytalanságokat és káoszt hozó időszak. Egy biztos ponttá vált a mindennapjaimban, mely az aggodalmaimat hitre és bizalomra változtatta. Elfogadni a folyamatokat és dolgokat a maguk teljességével, nagyobb fókuszt biztosítva a testi, lelki és szellemi életem gyakorlására.
Ennek egy különös ötvözeteként január elsejétől minden reggel az előző napi túrák fotóiból válogatva társítok képet az aznapi bibliai igeszakaszból választott igéhez, s ezt rendre meg is osztom a közösségi oldalamon. A teremtett környezet a maga komplexitásával és teljességével bizonyos értelemben isteni megnyilatkoztatás is. Vagyis az ige és a természet egy „alkotó” teremtői munkája. Érdekes folyamat keresni magam körül e kettő társítását, ötvözését.
További adalék, hogy építészeti munkáimban több szakrális projekt is megtalált ebben az időszakban. Halás vagyok ezért az időszakért.
Általánosságban milyen hatást vélsz felfedezni a covid előtti és utáni időszakaid között?
Általánosságban azt lehet mondani, hogy ez a helyzet engem az élő hit gyakorlása, megtapasztalása felé mozdított el a passzív hit helyett, melyet gyermekkori megkeresztelkedtetésem során mintegy megörököltem. Elkezdtem ezen az úton járni, s ez egyfajta biztonságot és origót is biztosít számomra. De még van mit tanulnom ezúton is. A szívem, lelkem és szellemem viszont nyitott rá.
Ami pedig a munkákat illeti, nincs okom panaszra építészként. Festőként pedig mindig is vonzott közvetlen környezetem s annak a tájnak a bemutatása. Ez a mostani intenzív kapcsolat vele, inspirációul szolgál, hogy ne csak a fotók szintjén, hanem képek témájaként is vászonra kerülhessen.
