Gyerekszemmel az apalét mennyire más. Egyszerre profán és megindító, elemi és magasztos.
Anya enni ad, melegít, éltet. Anya csak van. Mozdulatlanul. Egy kicsi szigetként, ahová bárhonnan, bármikor visszatérhetünk. Félszeg öröm és finom illatok. Örök nyár.
De Apa felemel és ő tesz a kis világom urává. Ő bíztat, küzd az életemért általam. Bátorít, edz, s ha elesem, támaszt nyújt. Ő az erő, aminek köszönhetően megtanulok én is az erővel bánni, majd magam is erősnek lenni.
Ő az élet szaga és íze, egyszerre szirupos és keserédes. Találkozik benne a jó és a rossz, a tűz és a víz, ő a nagy elemek örök olvasztótengelye. Egyszerre cinkos és ártatlan, decens és huncut, szilárd és izgága.
Apa maga a mindenség.
