HC DAC–Vágsellye 27-23
Tegnap este a dunaszerdahelyi sportcsarnokban elkezdődött a nemzeti bajnokság rájátszásának egyik elődöntős párbaja – informatíve megjegyzem, hogy két győztes meccs kell a továbbjutáshoz. Pozitív hírnek számított még a meccs előtt, hogy pár kulcsember sérülés után már leülhetett a cserepadunkra.
A mérkőzést picit idegesen kezdtük, és újfent gondot okozott a kitolt védelem, amely ellen nem találtunk ellenszert. Itt található az ok a vendégek folyamatos, egy-két gólos vezetésére.
Később viszont fordult a kocka, és lányaink növelték a futómenyiségüket, egyszeriben gyors támadásokat voltunk képesek produkálni, és szépen, fokozatosan átvettük nemcsak a meccs irányítását, hanem a vezetést is.
Újfent a két szélsőnk (Juhos és Bízik) kezdeményezték a sikeres akcióinkat.
A védelemben bekeményítettünk, és ennek köszönhetően 13-11-es vezetéssel indultunk pihenni a szünetben.
A második félidőben folytatódott az óriási harc, sajnos nem sikerült elszakadnuk több góllal, és ez főleg a remek sellyei kapus teljesítményének volt az eredménye. Természetesen hozzájárult az is, hogy nem nagyon használtuk ki a ziccereket a hatosról. Ami még hátráltatta a lányokat – a három kihagyott büntető.
A végjátékban a csapatok fej fej mellett harcoltak, de szerencsére ezt a huzavonát jobban bírtuk mi, és végül 27-23-as győzelmet arattünk.
A lányokat nagy dicséret illeti, küzdöttek, harcoltak, és leszámítva az első pár percet, a meccset túlnyomórészt kézben tartottuk. Tehát, akinek keze, lába van, jöjjön szurkolni, május 3-án, 18.00-kor a sellyei sportcsarnokba, töretlenül remélve, hogy ott pontot teszünk az elődöntői I betűre. HAJRÁ, DAC!
Stanislav Mašek: 40 éves vagyok, a DAC aktív játékosa, egész életemet a kézilabdának szenteltem, karrierem túlnyomó részét pedig Dunaszerdahelyen töltöttem, emellett viszont Nyitrán, Vágsellyén és Gútán is tevékenykedtem. Pillanatnyilag edzői tanulmányokat folytatok.
