Vajon miért tekintünk vissza az elmúlt időkre jó szívvel, ha elvileg minden, ami azóta történt velünk, az emberiség javát szolgálta? Miért kedves számunkra az úgynevezett „retro”? Legyen szó zenéről, de akár bármi másról is: egy eseményről, egy illatról, vagy egy olyan élethelyzetről, melyet megélve emberileg többek lettünk. Kitüntetett figyelmet érdemelt az életünkben, és hiába a már említett fejlődés, a társadalmi komfortzónánk nem tud hasonlót generálni. Nem vagyunk képesek felülmúlni az egykor megélt történetet, mert egyedi és megismételhetetlen. Valószínűleg ez lehet a kulcs, a retro és a nosztalgikus gondolatok bennünk élve tettek többé minket, immár nem megfoghatónak tudjuk, érzéki tünetegyüttessé váltva a múltat.
A nosztalgia jelentése erős vágyakozás a múltbeli érték után, sóvárgás, áhítozás olyan után, amit már ismerünk, átéltünk vagy ilyennek gondolunk. De jelenthet akár vágyat is a régi otthonunkra gondolva, illetve honvágyat olyan személyek esetében, akik valamilyen oknál fogva korábban hátrahagyva addigi életüket, külföldön, más országokban próbáltak szerencsét, akár a jobb megélhetés reményében. Érdekes megfigyelni, hogy szinte minden egyes embert, aki elvándorolt szülőföldjéről, vagy arról a településről, ahol született, olykor elfogja a nosztalgikus vágy, magával ragadják az emlékek.
Ergo a gyerekkorunk és a fiatalságunk olyan erős alap, amit még az esetleges bőség sem bír kitörölni az emlékezetünkből.
A jelenkor eseményei nyugtalanságra adhatnak okot, a növekvő árak és a relatíve egyhelyben pangó bérezés következtében gyakran elhangozhatnak például ezek a mondatok:
– Bezzeg régebben jobb volt!
– Kár volt feladni a háztáji gazdálkodást!
– Kétszer is meggondolom, hogy szüljek-e gyereket erre a világra! stb.; de mindezt fokozva:
– Sosincs az a rossz, amitől ne lehetne rosszabb!
Vagyis minden esetben az elmúlt időszakhoz, letűnt korokhoz viszonyítunk, közben pedig úgy érezzük magunkat, hogy azok az idők már sosem térhetnek vissza.
Viszont megfigyeltük már magunkon, hogy ha boldogok vagyunk, megszűnik az idő? Minden bizonnyal már elfelejtettük, hogy amikor arra a bizonyos kedves emlékre gondolunk, valószínűleg akkor is éppen „állt az idő”.
Annyira elmerültünk a boldogság áramlatában, hogy nem éreztük az idő folyamát. Amikor minden megszűnik, csak mi és a boldogságunk tárgya maradunk. Ez történik, ha szerelmünkkel, családunkkal töltjük az időt. Ez történik, ha gyönyörködünk a természetben. Ez történik, ha elmerülünk ima közben az isteni tanításban. Mivel éppen beköszöntött a tavasz, s vele együtt a jó idő, itt van az ideje a lélek feltöltődésének, a borúlátó gondolatok kiszellőztetésének. Viszonylag alacsony költségvetésből is megoldható, sőt akár ingyen is.
A réten, de akár a város valamelyik parkjában sétálva eszünkbe juthat, hogy tulajdonképpen a pitypang virága minden évben ugyanolyan sárga.
Persze, az is eszünkbe juthat, amikor gyerekként a lányok virágkoszorút fontak a pitypangból, vagy mézet főztünk gyermekláncfűből, kákicsból, kinek hogy tetszik. Amikor a szintén éppen a város parkjait ellepő százszorszépet – népiesen libavirágot, vagy ahogy én ismerem, a gombocskát – gyűjtöttük csokorba édesanyánknak – pont most volt aktualitása anyák napjára. A szintén a napokban felidézett május elsejei felvonulásoktól felbuzdulva biciklitúrát terveztünk az újraindított ingyenes kerékpáros autóbusszal – cyklobusszal. Végül, ezt egyelőre elnapolva kirándultunk a családdal egy nem is oly’ távoli helyen, ahol csupán becsületkasszával vártak minket: a gyerekek életükben először láttak hús-vér háziállatokat, lovakat, pávákat stb.
Pontosan az ilyen élethelyzetek lesznek tíz, húsz, harminc év múlva maga a retro, a nosztalgia fogalma, csak éppen meg kell találnunk őket, kilépve akár csak fél napra is a mindennapok körforgásából.
Nyilván joggal mondhatná a kedves olvasó, hogy oké, de ettől még nem lesz olcsóbb a kenyér?! Valóban nem lesz olcsóbb, de mivel az életben sokszor hirtelen váltakoznak jó és rossz időszakok, könnyen esünk abba a hibába, hogy a rosszban megragadunk. Ebben segíthet egy könnyed délután, amit valóban kikapcsolódásként éltünk meg. Ebben segíthet akár egy jó hír is, hogy a Szent György-napok után végre ismét megrendezésre kerül a Hagyományos Csallóközi Vásár is. Hogy majd az is drága lesz? És ki mondta, hogy mindenféleképpen vennünk is kell valamit? Például minden koncert ingyenes lesz, és anno is milyen jó bulik kerekedtek belőlük! Retro – a pitypang virága minden évben ugyanolyan sárga, csak észre kell vennünk…
ELŐZŐ RÉSZEK:
Listával a kézben Szerdahelyen…
