Fotó: Pixabay.com
Sokak története kifejezetten mozgalmas. Ide utaznak, oda utaznak, meg sem állnák, mindig úton vannak. De vajon a szívükben is megélik mindezt? Vajon a kinti változások belső változásokat is indukálnak? Alakítja-e a személyiségüket, formálja-e őket?
Vannak olyanok is, akik látszólag stagnálnak. Évek óta semmi nem történik velük. Ugyanaz az állás, ugyanaz a baráti kör, ugyanaz a bevásárlóhely, a megszokott fajta tej és kenyér. De elképzelhető, hogy épp hatalmas változásokon mennek keresztül. Lehet, hogy egyik barátunk egy gyászfolyamat középén tart, vagy most érkezett el egy nagy döntés végső momentumához, talán épp szakítani, akár házasodni készül.
Fontos, hogy a külső változások nem előfeltételezik egyértelműen a belső változásokat, és fordítva. A belső változásokat ugyanúgy nem feltétlenül követik láthatóak. Legalábbis nem azonnal.
Akár látjuk tehát, akár nem, a változás lehetősége mindkét esetben opció. Tudattalanul is formálódunk általuk. S ami a legbiztosabb, hogy ösztönösen alkalmazkodunk.
Az élet, az történik tehát! Akármerre indulunk is. Akár változtatni szeretnénk az életünkön, akár nem.
Azt gondolnánk, hogy hatalmas energia szükséges ahhoz, hogy valami újba fogjunk, valami mást csinálunk. Másokkal, máshol, máskor. De belegondoltatok abba, hogy sokszor jóval nagyobb energiát követel tőlünk az, hogy a jelenlegit változatlanul tartsuk? Fogakat összeszorítva ragaszkodunk a megszokotthoz, akkor is, amikor sokkal nehezebb bent maradni, mint kimenni?
