Fantasztikus élményben volt részem pénteken. Egy idős hölgy mesélt az életéről. A 96 éves Éva szörnyű borzalmaknak volt kitéve. Olyat kellett átélnie, amit mi, akik nem voltunk ott vele, el sem tudunk képzelni.
Éva holokauszt-túlélő. Hosszú időt kellett Auschwitz-ban töltenie, a „haláltáborban”. Nap mint nap embert próbáló dolgoknak volt kitéve. Elvesztette családját, megfosztották otthonától. Elvettek tőle mindent, ami számára fontos volt. A táborban pedig sorra jöttek a borzalmak.
Az akkor még fiatal Évát folyamatosan a halál vette körül. Ahova csak nézett, szenvedést látott. Mégis sikerült átvészelnie minden szörnyűséget.
Hogyan sikerült ez neki? Még az elején eldöntötte, hogy ő csak azért is túléli. Ahogy fogalmazott, minél jobban nyomták a fejét a vízzel teli vödörbe, annál inkább ki akarta onnan venni. És ki is vette. Küzdött, harcolt, kitartott.
59 évig képtelen volt beszélni arról, ami vele történt. Közel 60 év után azonban rájött, az ő feladata, hogy emlékeztessen és megértesse az emberekkel, hogy csak egymásra számíthatnak.
Az erő a közösségben rejlik. Éva ezt már jól tudja. Közösen sok mindenre képesek vagyunk, összefogással szép dolgokat hozhatunk létre. Küldetésének tekinti, hogy ha csak egy kicsit is, de jobbá tegye a világot.
A szomszédunkban zajló háború nagyon megviseli őt, mert ez azt mutatja, hogy a borzalmak megismétlődhetnek. Pedig nem lenne szabad, hogy így legyen. Ahogy a holokausztnak, úgy a háborúnak sem lenne szabad megismétlődnie.
Szeressük és fogadjuk el egymást – hangoztatta a 96 éves, sokat látott hölgy. Vannak különbözőségeink, ugyanakkor mégis mind egyformák vagyunk.
„Hiszen alapvetően mind emberek vagyunk. Lehet, hogy a bőrünk színe vagy az anyanyelvünk más, de akkor is mind emberek vagyunk”
– hangzottak el a szavai.
És milyen igaza van! Mind mások vagyunk, de valójában mégis egyformák. Ez így érdekesen hangzik, ennek ellenére nagy igazság van benne.
Fogjunk össze, támogassuk, segítsük egymást! Ne másra mutogassunk, inkább tegyünk közösen a jóért. Hiszen ez mindannyiunk érdeke. Nem másért tesszük, hanem magunkért, a mi gyermekeinkért és az ő jövőjükért.
Ha Éva képes pozitívan állni az élethez és az emberekhez, akkor bizony mindenki más is meg tudja ezt tenni. Volt, ami volt, az idős hölgy arca ma is ragyog, sugárzik belőle az élet. Legyünk mi is ilyenek. Örüljünk annak, amink van és tegyünk együtt a jobb, szebb jövőért!
