FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Amióta megszülettek az ikergyerekeink, nem váltottuk ki a bérletünket a feleségemmel. Gondoltam, mikor időnk engedi, azt a két belépőjegyet majd megvesszük magunknak. Olvasom minap a DAC-tól kapott emailt… Talán másnak mindennapos dolog mailben meghívót kapni a klubtól – valójában nekem is az lett egy idő után, így néha meg sem nyitottam – de most valamiért mégis és őszintén mondom, jólesett elolvasni:
„Kedves Róbert! Május 15-én, vasárnap 20:00-tól a dobogós Rózsahegy lesz a DAC ellenfele a MOL Arénában. A bajnoki kiírás utolsó hazai mérkőzése áll előttünk, melyen ott a helye mindenkinek. Itt az alkalom, hogy három hét után újra otthoni környezetben szurkoljunk a csapatért! Mutassuk meg ismét együtt, hogy a miénk a legjobb szurkolótábor a bajnokságban!”
Amikor azt kérdezik tőlem az emberek, mikor lesz ismét minden a régi, hát nem is tudom… Talán mikor ugyanilyen jóérzés fog el másokat is, ahogy most engem, miután elolvastam a klub körlevelét. „Kedves Róbert… Mutassuk meg ismét együtt…” Holott tisztában vagyok vele, ez egy tök banális, a rendszer által generált történet, de mégis képes lehet „átprogramozni” valakit. Mint amikor „bebikázod” az akkumulátort, mert nem indul a kocsid – olyan érzés. Végül is, fejben dől el minden. Köszönöm, DAC!
Ehhez a felfokozott várakozáshoz nagyon jól passzoltak a mérkőzés első percei.
Főleg Dimun gyors gólja – nyugodtan mondhatjuk, bombagólja. Hat helyen változtatott az előző mérkőzéshez képest Janeiro mester a kezdő tizenegyen, így ismét összeállhatott a Davis–Blackman szélső páros. Tarsolyunkban a negyedik helyezésünkkel, tulajdonképpen tét nélkül, felszabadultan játszhattunk (volna). Meg ne kövezzen senki, de nem volt ez olyan rossz meccs, persze kikaptunk, viszont az irammal – a második félidő pár mozzanatát kivéve – nem volt gond. Tegyem hozzá rögtön, hogy roppant kemény, férfias csatákat láthattunk. Aztán lehet csak én láttam így, mert egyszerűen hinni szerettem volna újfent, eloszlatva magamban a mostanában gyakorta kínzó negatív gondolatokat. Dárdai Palival a lelátón ez nem is volt nehéz.
Viszont hamar jött a vendégek egyenlítő találata, majd a kijózanító vezetésük is, így a folytatás már nem lehetett annyira hízelgő számunkra.
Hát kapushibák is akadtak bőven ezen a meccsen, és kár Sharani kimaradt helyzetéért a szünet előtt, az ha bemegy, akkor talán másképp alakul a második játékrész. Kiemelném a sokak által „kedvelt” Nebyla aktivitását is, arra gondoltam, hogy ha ez a gyerek ma itt gólt lőne, másnap hálaadó szentmisét tartanak tiszteletére a Szent György templomban. Idézőjelbe raktam a kedvelt jelzőt, remélem így rendben lesz! Fordulás után kissé előjött a régi „betegségünk”, ezek a második félidők valahogy sosem ülnek nekünk. Vagy éppenséggel a vendégek változtattak a taktikájukon és ezért nem a szánk íze szerint történtek a dolgok? Ugyanakkor benne volt a fiúk lábában az egyenlítő találat, kezezésért pedig (2x is) büntetőhöz juthattunk volna.
Aztán a semmiből jött a harmadik rózsahegyi találat, de sajnos ez ma a realitás, ők ennyivel előttünk járnak. Holott egyáltalán nem járnak ők sem a fellegekben!
Így a végére azért szabadjon picit őszintén is beszélnem, mert az egy dolog, hogy tényleg pozitívan átszellemülve néztem az egész meccset, viszont én még mindig félek attól, hogy ez a csapat, ha el is jut Európába, ott bizony nem lesz kolbászból a kerítés – és akkor még szerényen fogalmaztam. Nem akarok ellenünk agitálni, épp ellenkezőleg. Megnyomtuk a meccs végét, egy potyagóllal szépítettünk is, ám ez még semmit sem jelent. Ha valóban pihentetni óhajtotta a kezdő tizenegyet a mester, akkor lett volna még kit vagy kiket felrakni legalább csereként, de ő inkább berakta azokat, akiket pihentetni szeretett volna. Ergo ebben a történetben inkább vélem felfedezni a saját székéért való aggódást, mint a csapat érdekeit. Márpedig ezek szerint ő is érzi, hogy nincs itt maradása.
Mi, szurkolók ezt már régóta sejtjük, viszont csak akkor lenne valódi értelme, ha a csapat keretével szintén kezd valamit a vezetőség.
Bár ennyi erővel a fekete macskától is félnem kéne péntek 13-án, de a fenébe is, legközelebb ismét kérem azt a meghívót mailben, mert amire a jegyzetem végére értem, megint lemerült az az akkumulátorom. Tölteni kell: hajrá DAC, hajrá DAC, hajrá DAC! Nagyszombatban zárjuk a bajnokságot, ugyanakkor várnak minket még itt kalandok a rájátszás rájátszásában. Csak rá ne fázzunk!
DAC 1904–RÓZSAHEGY 2:3 (1:2)
Gólszerzőink: Dimun és Krstović
DAC 1904: Veszelinov – Blackman, Kružliak, Brunetti, Davis – Njie (46. Ciganiks) – Dimun (76. Andrezinho), Moumou (72. Verlinden), Nebyla – Andzouana (58. Balogh), Sharani (46. Krstović).
KAPCSOLÓDÓ:
A SzerdaHelyzet nyilatkozik a DAC–Rózsahegy (2:3) mérkőzésről
Fotók és videók – DAC–Rózsahegy 2:3
SzerdaHelyzet
