Ezúttal Szabó Ingridet, Márk Judyt és Bindics Barnabást faggattuk a kutyatartás örömeiről. (Első rész itt)
SZABÓ INGRID
Már kisgyerekként úgy neveltek, hogy a kutya a család része. Számomra a kutya nemcsak egy élőlény, hanem ugyanúgy a családhoz tartozik, ugyanúgy szeretjük, tiszteljük, még ha sokszor az őrületbe is kerget minket. ????
Kutyát tartani hatalmas felelősség, de a mérhetetlen szeretetből, amit egy kutya képes adni, sok ember tanulhatna. Azt az örömöt, amikor belépsz az ajtón és azt sem tudja, hogy rohanjon eléd, amikor alig bírja kivárni, hogy mikor viszed ki őt végre a napi kis sétájára, amikor csak úgy hozzádbújik és egy kis simogatásra vágyik – na ezek a dolgok azok, amik megfizethetetlenek és tiszta szívből, önzetlenül jönnek.
A gazdiság csak örömökkel jár. Amikor épp nem úgy alakul a napod, ahogy szeretnéd, feszült vagy, csak ránézel a kutyusodra és máris felvidulsz. Megöleled, és a szíved megtelik szeretettel. Ha szeretetre, megnyugvásra vágysz, csak hozzábújsz a kutyusodhoz és feltöltődsz. Többet ér bárminél, egy kutya őszinte, tiszta szívű, érző lény és minden családnak csak ajánlani tudom.
Néha az őrületbe kerget ugyan, de amikor meglátom, ahogy az alig másfél éves kisfiammal játszik, a szívem meglágyul és hálát adok érte, amiért a családunk része.
MÁRK JUDY
Mindig is kutyapárti voltam. Gyermekkoromban volt két kutyám is, s már régóta vágytam rá, hogy újra gazdi lehessek. Idén februárban meg is érkezett hozzánk a várva várt kis angol bulldogunk. Ezek a fajták hihetetlenül keményfejűek, de nagy bohócok is egyben. Imádom, amikor csak úgy odajön, és a buksiját a lábfejemen pihenteti. Főzés, mosogatás közben is gyakran lábhoz kuporodik, és őriz. ???? Szó szerint olyan néha, mint egy kisgyerek, nagyon ragaszkodó típus.
Jó érzés gondoskodni egy kisállatról, aki rengeteg szeretetet tud adni.
A mai napig jókat nevetünk a párommal azon, amikor a kutyusunk elalszik, milyen nagyokat tud horkolni. Sokszor egy felnőtt emberen túltesz. Amikor eldobjuk a játékát, visszahozza, de odaadni már nem akarná semmi áron, csak nyomja hozzád, vedd el, ha tudod címszóval. Szeretjük, miközben játszik, és olyanokat röfög, mint egy kismalac, evés, ivás után pedig jóízűen nagyokat böfög. Előszeretettel foglal helyet az ember lábfején, vagy ha bármikor útban van, nagy flegmasággal csak rád néz az „én aztán innen nem mozdulok” tekintettel.
Nyilván a kutyatartás némi idegtréninggel is jár, főleg egy kölyök esetében, mert feszegeti a határait, mit szabad, mit nem. Viszont szeretem tanítgatni is, mégha ezt a fajtát nem is olyan könnyű, és jó érzéssel tölt el, amikor látom, hogy napról-napra fejlődik. Falatért mindent! ????
BINDICS BARNABÁS
Hogy miért szeretem a kutyákat? Ez egy olyan kérdés, amit pusztán a logika segítségével nehéz megválaszolni.
Számomra a kutya kapocs a természethez. Éljen egy panelban vagy egy tanyán, a természet minden szépsége ott lüktet kedvencünk kíváncsi, nedves orra, kedves, mély pillantása mögött.
Ha figyelünk jelzéseikre, megtanuljuk „nyelvüket” segítenek nekünk a modern rohanó világ anyagias légkörében az igazán fontos dolgok felismerésében.
Ők a pillanatban élve értékelni tudják a csendet, a sétát, a pillanatot. Képesek örülni egy falevélnek, egy érintésnek. Számukra az igazán fontos az az együtt töltött idő. Nem kérnek mást, minthogy velünk lehessenek.
Persze ahhoz, hogy az együttélés ilyen idilli legyen nem elég csak szeretni kedvencünket. Ismerni kell szükségleteiket, időt és energiát kell rájuk szánni nap mint nap.
Ők a sok foglalkozást végtelen szeretettel, hűséggel hálálják meg.
