Fotó: Pixabay.com
A szívből jövő jótanács felemelő. Ez persze nem az a kéretlen fajta, ami után mindkét fél feszeng, az is, aki kapja és az is, aki adja, hanem az a fajta, amelyik valóban egy örök bölcsesség: kollektív tudás és zsigeri tapasztalat.
Olyan szavak, amik a legnagyobb közhelyek, mégis, amikor a megfelelő helyen és megfelelő pillanatban meghalljuk, akkor a felcsillanó szikra hirtelen mindent beterítő fényével világítja meg a problémát. Megvilágosodtunk. Na, ilyen egy jótanács! Egy heuréka, egy valódi aha-élmény.
Mi magunk akkor mondunk ilyesmiket, amikor nincs sok időnk a magyarázkodásra, de a szeretetünk a másik felé annyira túlcsordul, hogy egyszerűen nem bírunk magunkkal, muszáj megosztanunk a tudásunk. Mindazt, amit idáig megtanultunk. A jót és a rosszat is. Mégpedig keverve, együtt, összevegyítve. A keserűt a savanyúval, a sósat az édessel.
Egy jótanácsban ugyanis minden elfér. Egyszerre pofoz és vidít fel, egyszerre csap földhöz és emel a magasba – egészen a fellegekig. Távolabbról minden szebb, egyszerűsítve pedig minden sokkal, de sokkal érthetőbb. Ezért fontosak a bölcsességeink, az öregek tanácsai. Azok, amiket jobb megfogadni, hiszen több generáció bizonyította már be.
Rajtunk áll, továbbadjuk-e a kulcsot, vagy inkább eldobjuk, elmondjuk-e a megoldást, vagy idővel velünk emésztődik el.
