Kovács Andrea – Tenger | Költőtoll

Fotó: Pixabay.com

Az alábbi versben két, egymástól eltérő évben megélt tengerparti nyaralás momentumaira emlékezek vissza – a forró, száraz délutánra, a levegőben keringő, tarka papírsárkányok sokaságára. Mennyi lehetőség, mennyi elmélyülés rejlik a part menti séta kívülről jelentéktelen pillanataiban… Lássuk, milyen önismereti tanulságokat rejthet magában az utazás, amely kívülről indul, de valójában befelé tart.

 

Kovács Andrea: Tenger

Ujjamról ízlelni a sós tengert,

szaunamaraton

élvezni, ahogy a szél a hajamba kap,

papírsárkányok a partvonal mentén.

Kendőbe bújok, hogy ne égessen a nap.

A kockás kővel kirakott sétányon

elviselhetetlen szomjat érzek.

Livorno fekete, éles sziklái

ellenszegülnek a hullámtörésnek.

Pár évvel később, egy másik parton

már magam feszülök az erő ellen,

s bár a víz csiszol simára, évről-évre,

de gerincem a hegy és a szikla a mellem.

 

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább