Dr. Hevesi Krisztát kérdezte Bia, persze nem a bélyeggyűjteményéről, hanem a SZEXről

Az interjú megjelent a Klikk Out 2022/06. számában.

Fotó: Blatniczky János Timóteus (2), Csorba Márta (1)

Dr. Hevesi Kriszta szexuál-szakpszichológus nemrég Dunaszerdahelyen járt és legnagyobb szerencsémre sikerült vele interjút készíteni. Ha valakit érdemes követni a neten, akkor az bizony a Hevesi Kriszta, aki Magyarország legvagányabb szexuál-szakpszichológusa. Ő az, aki lényegre törően és még humorral is megspékelve beszél úgy a szexről, ahogy kevesen. Sokszor olyan kérdésekre is választ adott a videóiban, amiket még csak megfogalmazni sem tudott az ember.

Az a helyzet, hogy az iskolában a szexről nem kapunk valami hasznos útravalót. Ha pedig valaki az interneten keresgélne, akkor a felnőtt filmek már inkább a fantasy filmek kategóriájába léptek át. Honnan is tudhatná egy tini, hogy ami a pornóban oly természetesnek tűnik, az a valóságban már az agresszív szexet is felülmúlja?!

Szerintem az egyik legnagyobb baj talán a tévhitekkel van. Van egy réteg, aki még mindig az alapján hisz el dolgokat, hogy a szomszéd Juliska néni lányának az unokatestvérének a keresztanyukája AZT mondta, és akkor az biztosan úgy is van. A társadalom nem nagyon toleráns a kisebbségekkel szemben, főleg úgy, hogy sok ember fejében hatalmas káosz van bizonyos dolgokról. Erre nagyon jó példa, hogy még mindig rengeteg ember van abban a hitben, hogy homoszexuálisnak lenni betegség és gyógyítani kell. Nem kell ahhoz tudósnak lenni, hogy tisztában legyünk azzal, hogy ez nem betegség, tehát nem kell gyógyítani. Beszéltünk még a Kinsey-skáláról, amiről viszonylag kevesen hallottak, pedig egy elég lényeges témát dolgoz fel.

Milyen a Z generáció hozzáállása a szexualitáshoz?

A mai fiatalok egyáltalán nem rosszabbak, mint az előzőek, csak sokkal rosszabb információkat kapnak.

Sokszor mondjuk azt, hogy az előtte lévő generáció sem dúskált a szexuális felvilágosításban, viszont nem kaptak ennyi téves információt sem. Például a pornófilmek révén, mert pornó mindig is volt, csak nem volt ennyire extrém, most sokkal jobban elmegy az agresszió irányába. Az év elején kaptunk a Nemzetközi Szexuális Medicina Társaságtól (ISSM) körüzenetet, hogy nagyon gyakori a serdülők körében a szexuális erőszak.

A felnőtt filmek azt sugallják, hogy a női NEM az IGEN és a nők kimondottan szeretik a durva, agresszív együttléteket, ezért a fiataloknak már ez válik természetessé. Pedig ugyanúgy örömet akarnak okozni, a serdülőknek ugyanúgy az a fontos, hogyan váljanak jó szeretővé, hogy tudjanak adni a másiknak, viszont a pornó által kapnak egy torz és hamis világot.

A való élet sem olyan, mint az akciófilmek, nem lógunk a repülőgép szárnyán és nem is ugrálunk ki a 13. emeletről. Ne gondoljuk azt, hogy ez lenne a valóság. Mivel nincs szexuális edukáció, maximum megemlítik a szexuális úton terjedő betegséget, meg a nem kívánt terhességet, de nincs is igazából olyan dolog, ami számukra iránymutató lenne. Kijelenthetjük, hogy az elsődleges szexedukációs források a pornófilmek.

Miért tabu még mindig ennyire a szex, amikor a szülő és a gyerek között kéne előjönnie a témának?

Ezt úgy hívjuk, hogy az incesztus (vérfertőzés) tabuja, ami genetikusan belénk van kódolva. Azért, hogy ne legyen a szülő és a gyerek közt szexuális aktus, ezért bármit, ami a szexualitással kapcsolatos, rögtön elutasítunk.

Egy olyan dolgot akarunk kiiktatni, ami biológiailag programozott. Hogyha a szexről beszélünk, elképzelhető, hogy szexuális izgalomba jövünk. Ez egy belénk épített tabu, azért, hogy ne alakuljon ki vérfertőző kapcsolat. Viszont van olyan, hogy a szülő és a gyerek között ez a beszélgetés tabu nélkül meg tud valósulni.

Hasonló példa lehet, hogy az emberek úgy születnek, hogy a keserű ízt elutasítják, ami azért van, hogy ne együnk mérgező bogyókat. Csecsemőkorunkban kiköpjük a keserűt, viszont később megszeretjük a sört, a tonikot, a kávét… Valahol le tudjuk győzni, vannak szülők, akik a saját maguk korlátját meghaladva tabu nélkül tudnak beszélni a szexről, viszont nem tehetjük kötelezővé, hogy egy ilyen dolgot mindenki át tudjon lépni. A másik dolog az iskolában történő „szexuális felvilágosítás”.

Miért hisszük el, hogy az osztályfőnök, például egy kémiatanár 4 évente egyszer hirtelen szexuálpedagógussá tud válni!? Ez nem ilyen egyszerű, ráadásul másnap ugyanúgy be kell menni a kamaszok közé, nem mindenkinek ilyen természetes beszélni a szexről.

A szülők és a tanárok is csak akkor tudnak pozitívan beszélni a szexről, ha nekik is jó szexuális életük van. Ezért van szükség külső szakemberekre, akik tudják, hogyan kezeljék a témát.

Vannak helyszínek, ahová évente mentem előadni a serdülőknek. De olyan is előfordult, hogy az egyik gimnázium igazgatónője közölte, hogy szexuális felvilágosításra semmi szükség, mivel a fiatalok ilyesmivel nem foglalkoznak…

Milyen hatással van egy elutasító közeg az azonos nemű párokra? Milyen az, amikor valaki nem meri megfogni a szerelme kezét?

A coming out (előbújás, önfelvállalás) egy egészséges folyamat, hiszen az ember felvállalja magát, viszont ha előítélettel és bántással találja magát szemben, akkor ez kisebbségi stresszhez vezet. A folyamatos bujkálás distresszt okozva az immunrendszert károsítja, ami számos megbetegedést okozhat, az önelnemfogadás pedig önpusztító életmódhoz vezethet.

A homoszexuálisok sok negatív dolgot élnek meg, kitaszítottságot a munkahelyen, akár az iskolában, bántalmazást, magányt. A fiúknál megfigyelhető, hogy a 20-as éveikig nem is nagyon merik megélni a szerelmet, a szexualitást, pedig a serdülőkorban az első szerelmek megtapasztalása pszichológiailag nagyon fontos. A fiúk többsége el sem jut odáig, hogy bárki előtt előbújjon. Ebben sokat ártott egy terápiás irányzat: a reparatív. A reparatív terápia azt mondja ki, hogy egy homoszexuális ember átváltoztatható heteroszexuálissá. Ez egy nagyon sok szenvedéssel járó folyamat, ami további elfojtással, saját maga megtagadásával jár, számos probléma forrása, ráadásul eredménytelen is.

A másik, az affirmatív terápia viszont az önelfogadást segíti. Ezt azért emelném ki, mert sokszor találkozom olyan esettel, hogy a szülő eljön hozzám, hogyan tudná megváltoztatni a gyerekének a szexuális orientációját. SEHOGY, elfogadni, szeretni és támogatni lehet az adott személyt, viszont megváltoztatni nem.

El tudnád röviden mondani, hogy mi az a Kinsey-skála?

A Kinsey-skála a genetikai örökségünket mutatja, ez egy hétfokú skála, nullától hatig mutatja, hogy mennyire vagyunk heteroszexuálisak és homoszexuálisak. A 0 a kizárólag heteroszexuális, a 6 pedig a kizárólag homoszexuális, középen megtalálható a 3, ami a biszexuálist jelenti.

Az emberek többsége rendelkezik egyfajta biológiai nyitottsággal, mivel az, hogy mi szabad, tilos vagy éppen kötelező, attól is függ, hogy milyen társadalomba születünk. Például vannak olyan természeti népek, ahol a 13 éves fiúkat, amikor betöltik ezt az életkort, egy közös kunyhóba költöztetik és egymáson tanulják meg a szexuális viselkedést, de utána 18 éves korukban megnősülnek. Ezért fontos egy bizonyos fokú rugalmasság. Adott tehát egy biológiai hajlam, s akik a skála két oldalán vannak, nekik hatalmas önmegtagadás lenne, ha a másik oldalhoz kéne igazodniuk.

Létezik emellett a szituációs homoszexualitás is, ami például előfordulhat a börtönökben, tehát az emberekben van egyfajta rugalmasság, ami segíti, hogy átmenetileg különböző helyzetekhez tudjanak alkalmazkodni. Ezért ezt a skálát szokták a szemszínhez is hasonlítani, ahol árnyalatok vannak, hiszen nem minden fekete és fehér.

Az emberek kevés százaléka sorolható kizárólag az egyik vagy a másik végletbe.

Itt még egy fontos dolgot említenék meg: van a szexuális vonzalom, hogy kitől jön az ember izgalomba, van az érzelmi kötődés, ami ettől különböző lehet, mivel valakihez érzelmileg kötődsz, szerelembe esel, aki akár másnemű is lehet, mint amit a szexus diktál, valamint a szexuális viselkedés, ami pedig azt jelenti, hogy kíváncsiságból kipróbálhat az ember a szexuális vonzalmától eltérő dolgot is.