Fotó: Pixabay.com
Egy családi beszélgetés margójára.
– Milyen ízű volt a torta az oviban, kisfiam?
– Anya, te ezt honnan tudod? – kérdez vissza meglepődötten.
(A szokásos mindent tudok és a hátamon is van szemem válaszaimat most mellőzve megmondtam neki az igazat.)
– Kisfiam, persze hogy tudok róla, hiszen az anyukák összefogtak és együtt rendelték ezeket a tortákat, hogy bulizhassatok meg egy jó a délutáni ballagás előtt.
– De ezt az a másik anyuka hozta, nem Te! – hüledezett.
– Az nem baj, mindenkinek megvolt a maga feladata. Együtt szerveztük a ballagást, valaki ezt csinálta, a másik azt, de akkor is egymással megbeszélve, előre egyeztetve. Tudod, ez az Anyák Titkos Társaságában így működik – mondtam szemrebbenés nélkül.
– Anyák Titkos Társaságában? – kérdezett vissza elkerekedő szemmel.
– Igen, Fiam! Nélkülünk semmire sem mennétek. – jelentettem ki rezzenéstelenül. Majd kisvártatva kacsintottam egyet sejtelmesen, amiből már világosan értette, hogy csak huncutkodom. Mindenesetre jót nevettünk.
De hogy is működik a valódi ATT? A más gyermekeiről való törődési ösztönt – szerencsére! – még a virtuális világ által gerjesztett egyre masszívabb közöny sem tudta kiölni a női kollektív tudatalattiból. Zsigerből gondoskodunk, amiről kell, feltétlen reflexként hozunk haza egy félig kiszáradt cserepes növényt, szedünk össze vak kóbor macskákat, és akár még a párkapcsolatunkban is egy partra vetett férfiállattal teljesedünk ki.
Az ATT működése, akár egy kifogástalanul megszervezett titkosszolgálaté, információink fű alatt jutnak el a címzettekhez, a megfelelő helyen és megfelelő időben, tevékenységeink, rendezvényeink maximális szociális érzékről tanúskodnak és mint a hangyák gondosan irányított alakulataiban, nálunk is olyan szervezetten és rendezetten dolgozunk.
