Az ankét megjelent a Klikk Out 2022/07. számában. Fotók: Ugróczky István
Jó buli lehet az érettségi, nem tudom pontosan, mert nekem pont nem volt, de szerintem semmivel sem kevesebbek azok a diákok, akik nem álltak oda ahhoz a bizonyos zöld asztalhoz. Mindenesetre nem lettem volna azok helyében, akik idén az ,,együttérző és könnyebb’’ írásbeli érettségit kapták. Néha olyan érzésem van, mintha a finn oktatási rendszer egyre távolabb kerülne tőlünk…
Az idei érettségiről kérdeztem a Dunaszerdahelyi Magyar Tanítási Nyelvű Magángimnázium tanárait. Úgy éreztem eljött az idő, hogy visszamenjek és most már én kérdezzek 😀 Egykori tanáraim, B Szabó Csilla és Horváth Péter válaszoltak a kérdéseimre (persze én nem osztályoztam a válaszaikat, mint annak idején ők… 😀 )
Van érezhető különbség azok az évfolyamok között, akik érettségiztek és akiknek elmaradt?
Horváth Péter: Igen, egyértelműen. Nem hiába, én az egész online tanítás alatt is „érettségipárti” voltam, és az volt a véleményem, hogy legyen szóbeli érettségi. Ha valamilyen könnyített, lerövidített, egyszerűbb is, de legyen. Érezzék a diákok annak a súlyát, hogy véget ért a négy év, és zárják le méltóképp. És a tanár is kapjon visszaigazolást a munkájáról. Természetesen ebben a témában mindig is véleménykülönbség volt köztem és a diákok között, hiszen ők (az ő szemszögükből érthető módon) az érettségi ellen érveltek. Viszont, ha most összevetem, hogy milyen volt a negyedik évfolyam azokkal a diákokkal, akik nem érettségiztek, és azokkal, akik most már ismét érettségiztek, teljesen más volt. Pl. a mostani negyedikesek tanultak 😀 Az előző két év negyedikeseit viszont nagyon nehéz volt már motiválni, hiszen elég korán tudták már, hogy nem lesz érettségi. Ráadásul úgy gondolom, hogy azok az évfolyamok, akik az érettségi megtapasztalása nélkül mentek egyetemre, rögtön a mély vízbe estek. A mostani negyedikesek viszont már úgy mehetnek egyetemre, hogy megtapasztalták, milyen érzés izgulni egy ilyen megpróbáltatás előtt, hogyan lehet egyszerre ekkora anyagmennyiséggel boldogulni. És maga a négy év lezárása teljesen más volt úgy, hogy ismét volt szalagavató-ballagás-érettségi. Ebből a három dologból szerintem mindhárom nagyon fontos. Viszont, ha összevetem azokat az évfolyamokat, akik még az online oktatás előtt érettségiztek, és azokat, akik most, közöttük egyáltalán nem éreztem különbséget. A mostani negyedikesek másfél évig online tanultak, de ez az érettségi feleletükön egyáltalán nem látszott meg. Ugyanazt a szintet tudták hozni, mint a „covid előttiek”. Vagy még jobbat.
B Szabó Csilla: Hogy van-e különbség? Ezt a kérdést sokféleképpen lehet megközelíteni. Biztos van sokféle apró részlet, ami sok különbséget ad. A felkészülésük és felkészítésük ugyanolyan lelkiismeretesen zajlott, mint bármelyik másik érettségiző évfolyamé. Alapvetően viszont szerintem az a különbség, hogy az előző két évfolyam nem szerzett tapasztalatot és élményeket, hogy milyen érettségizni, milyen érzés megmérettetni, s leszüretelni a jól végzett munka gyümölcsét. Mert szerintem úgy teljes egy folyamat, ha illően és kellőképpen zárjuk le azt.
Hogyan élték meg a diákok a felkészülést?
H.P.: Na, ebben viszont látok különbséget a „covid előtti” és mostani negyedikesek között. Ugyanis míg régebben mindenki úgy vette, hogy lesz érettségi, senkinek meg sem fordult a fejében, hogy nem lesz, az idei érettségizőkben még nagyon sokáig élt a remény, hogy nekik sem lesz. Ez meglátszott a felkészülésben is. Ott volt a bizonytalanság bennük, hogy vajon mi lesz, kell-e a „normálisan” készülni… Ez a helyzet nem lehetett kellemes. Ahogy közeledett az érettségi, lehetett látni, hogy a diákok egyre jobban érezték a súlyát, egyre nagyobb volt a teher rajtuk, egyre idegesebbek voltak. Viszont annál nagyobb volt a megkönnyebbülés is miután leérettségiztek. Látszott rajtuk, hogy hatalmas teher gördült le róluk, és ott volt az arcukon, hogy „igen, megcsináltuk”. Ez az érzés szerintem szintén nagyon fontos. Hogy a kemény munka után az ember érezze azt, hogy nem dolgozott hiába, erre is képes volt, sikerrel vette az akadályt. Viszont nemcsak az érdekes kérdés, hogy hogy élték meg a diákok a felkészülést, hanem az is, hogy élték meg a tanárok 😀 Mert higgyétek el, két év után nekünk sem volt egyszerű 😉
B Sz.CS.: A diákok részéről elképzelhető, hogy volt egy kis remény, hátha idén is elmarad az érettségi, de alapvetően úgy álltunk hozzá, hogy lesz megmérettetés. Apait-anyait beleadva készültek, jó volt velük együtt dolgozni, s nem volt nagy siránkozás azon, hogy ők ugyebár szintén sokat tanultak online, s ezért talán őket is megilleti, ha egy pici enyhítést kapnak. Lendületes volt a munka, amely az utolsó órákig kitartott, hiszen ne felejtsük azt, hogy nem csupán vizsgákra tanul az ember, hanem olyan tudást kell szereznie, amit bármikor tud használni, amely őt szolgálja. A vizsga után is van élet, s igazából erre is fel kell készülni.
Hogy is volt az a bizonyos írásbeli érettségi, amin a dátumot is a diákoknak kellett átírni?
H.P.: Az első válaszomban ugye kifejtettem, hogy az online oktatás alatt is „érettségipárti” voltam. Itt hangsúlyozom azt, hogy ez a szóbeli érettségire vonatkozott. Úgy voltam vele, hogy ha valaminek el kell maradnia, az az írásbeli rész. Miért is? A szóbeli érettségin azt kérjük számon a diáktól, amit mi tanítottunk meg vele, és nagyon sok mindent figyelembe tudunk venni. Az írásbelit viszont központilag állítják össze, sok esetben olyanok, akik nem is gyakorló tanárok, csak felcsapják a tankönyvet, hogy „na, akkor ezt kérdezzük meg tőlük”. Elnézést, ha ez nem így van, de nekem ez így jön le. És akkor most jöjjön a válasz. 😀 Még írásbeli érettségi előtt én magam is azon poénkodtam a tanáriban, hogy az már milyen lenne, ha ugyanazt a tesztet adnák, ami már elő volt készítve 2020-ban, de nem lett megíratva. Erre aztán több kolléga is mondta, hogy az a baj, hogy ők ezt simán el tudják képzelni, hogy ez így lesz. Még az is szóba került viccből, hogy a régi dátum lesz ott, amit át kell írnunk. És hát bizony, a próféta szólt belőlünk, mert tényleg így történt. Nehéz erre mit mondani. Az a durva az egészben, hogy még a csapból is az folyt a minisztérium részéről, hogy ők mennyire figyelembe fogják venni, hogy ez az évfolyam másfél évig online volt. Aha, persze. Erre beadják minden tantárgyból ugyanazokat a teszteket, amiket még egy olyan időszakban készítettek, amikor az online tanítást max. sci-fi filmekből ismertük. Jaj, de nem mondhatok ilyet, hogy nem vették figyelembe a dolgokat, hiszen plusz 15 percet kaptak a diákok. Respect. Félreértés ne essék, én megértem, hogy azok a tesztek már ki voltak nyomtatva, és nem is akartam volna, hogy a kukában landoljanak. Viszont véleményem szerint szét kellett volna küldeni a sulikra „főpróbaként”, próbálják ki magukat benne a diákok, gyakoroljanak az érettségi előtt. Az érettségire pedig elvártam volna, hogy új tesztet csinálnak, ha már két évig semmi dolguk nem volt.
B Sz.CS.: Ez felettébb érdekes volt… Olyan ígéret hangzott el az oktatási minisztérium részéről, hogy az idei írásbeli érettségi könnyebb lesz…A diákoknak nincs mitől tartaniuk, mert figyelembe veszik az elmúlt időszak miatt kialakult nehézségeket, azt, hogy majdnem másfél évig online térben tanultak, s ebből kifolyólag lesznek enyhítések. Amikor azt az utasítást kaptuk, hogy a 2019/20-as tanév érettségi feladatsorait kell megíratnunk, és a 2020-as fejléces válaszadó lapjokat kell felhasználnunk az idei írásbelin, gondolkodóba estünk, hogy vajon milyen lesz az a könnyítés, mit fognak enyhíteni, s hogyan tudnak bármire tekintettel lenni, ha már a pár éve megalkotott és kinyomtatott tesztet kell felhasználni?! Aztán kisvártatva meg is tudtuk a választ! 15 perccel több időt kaptak a gyerekek a feladatok megoldására. Hát ez igen! …csattantunk fel mindannyian… Nem volt könnyebb idén érettségizni, mint 3 évvel ezelőtt, sőt! Az angol írásbeli jó pár feladata meghaladta a B2-es szintet, ami bármikor övön aluli, nem csupán egy ilyen kihívásokkal teli időszak után. De örömmel jelentem, hogy a magángimiben mindenki sikeresen leérettségizett! Diákjaink remekül helytálltak, s nekünk ez a lényeg!
