Fotó: Pixabay.com
Egy kis kattanás és minden jobb lesz. Vagy épp nem. Mert mondjuk ahelyett, hogy arra kattannának, visszakattannak a dolgok és boldogtalanabbak leszünk. De lehetnénk boldogabbak is! Épp azzal a kis kattanással, átkattintással a fejünkben. Amit a legtalálóbb módon hozzáállásnak neveznék.
Azaz a hozzáállás a kérdés. És persze a határon való mozgás, hogy könnyebben menjen az a bizonyos „átkattanás”.
Nem kérdés: boldogok akarunk lenni. Nem majd máskor, hanem most. Most akarjuk ezt. A válság közepén, a háborús vészhelyzetben. Nem tudjuk elengedni azt az ábrándot, hogy nekünk így is jó legyen.
Bíztató tény, hogy ha mi boldogok vagyunk, az nem megy a másik kárára, sőt! Nem kell senkitől semmit elvennünk, hogy boldogabbak legyünk, hiszen minden fejben dől el. Pontosan ezzel az átkattanással. Egy picit babrálunk a fejünkben a beállításokkal, megnézzük, hogy az életünkben mi az, amit elveszíthetünk, amit eddig nem értékeltünk eléggé, ami eddig természetes volt, mint a levegő és a napfény. Elengedjük, amit még nem szereztünk meg, nem építettünk fel, nem vettünk meg, de szerettünk volna. Abbahagyjuk a törtetést, a darálást, kiszállunk a mókuskerékből, megszakítjuk az ördögi kört és benyomjuk a szünet gombot. Elcsendesedünk és koncentrálunk.
A boldogság és boldogtalanság között csak egy nagyon vékony és könnyen áthidalható határvonal van. S a jó hír az, hogy ennek a képzeletbeli margónak a vonalát MI szabjuk meg.
Ha akarjuk, itt húzzuk meg, de ha azt akarjuk, akkor ott. Ahogy nekünk jobb. Ha már nem vagyunk annyira boldogok és érezzük, hogy lassan, de biztosan kezdünk elszontyolodni, akkor itt az ideje, hogy változtassunk és a határt áttegyük onnan ide, vagy innen oda. S máris jobb lesz. A látókörünk pedig ezzel csak kiszélesedik. Egy új hozzáállással új lehetőségek találhatnak majd meg. Friss szemmel nézhetsz a világra, úgy, ahogy eddig nem.
