A cikk megjelent a Klikk Out 2022/07. számában.
Pető Hanga boldog kéne legyen. Tinikorában ugyan állandóan a fullasztó asztmával és elszigetelődésével küzdött, utána pedig a saját rossz döntései és elmulasztott cselekvése következményeivel élt együtt jóval tovább, mint ameddig kellett volna, de az élete nagyjából negyven felé végre rendeződni látszik. Mégis darabjaira hull, mind testi, mind pedig lelki értelemben, és rá vár a nagy feladat, hogy megértse, miért, és miért épp ekkor.
Rubin Eszter regényében olyan fontos kérdéseket boncolgat, mint a testi és lelki egészség közötti kapcsolat, az anya-lánya viszony viszontagságai, a generációkon átívelő örökölt traumák és szorongások lélekrajza, vagy épp, hogy mit jelent az egykori koncentrációs táborok túlélői leszármazottjának lenni, mit lehet ilyen háttérrel kezdeni azzal a szóval, hogy „zsidó”. Hogy lehetséges-e kitörni a gondolataink és szokásokká csontosodott cselekvéseink rabságából, és újraalkotni önmagunkat.
Miközben olvasok, egyfolytában elszorul a szívem Hangáért, de az anyjáért és a lányáért is – minden nőért, aki nem bír zöld ágra vergődni sem saját magával, sem egymással, sem a világgal. Ha akarom, ha nem, tiszta szívből szorítok nekik.
