FOTÓK: SZERZŐ, SZABÓ PÉTER PÁL (1)
Sebesen cikáznak a járókelők között a városban – mondhatni mindennapos látvánnyá vált ez a fajta közlekedési forma, és nem csak nálunk Szerdahelyen. Míg egykor a roller főként a lakótelepi gyerekek játékának számított, addig mára majdhogynem a kerékpárral egyenlő arányban elterjedt közlekedési eszközzé vált. Úgy is mondhatnám, hajtja boldog – boldogtalan, kortól és nemtől függetlenül, ráadásul pár éve a rollerek világában is beköszöntött az „e-korszak”. Egy gond van velük: nem alakult ki még a kellő közlekedési kultúrájuk! – szerintem, de nyugodtan cáfoljanak meg eme állításomban.
Szó se róla, praktikus dolog, gyakran látom például, amint reggel munkába igyekezve a rolleres egy szempillantás alatt átvedlik járókelővé: összecsukja a járgányát, majd felszáll vele a vonatra, hogy a célállomáson leszállva valószínűleg ismét a rollerén folytassa útját. Nem utolsósorban környezetbarát módja is a közlekedésnek, ami szintén gyakori szempont napjainkban, na meg a benzin is drága… Egyre több rollerezőt látunk, és bizony tisztelet a kivételnek, de előfordul olyan is, hogy útban vannak egyeseknek – ezt most tessék helyesen értelmezni, tehát:
Zavarják a járókelőket a járdán, vagy éppen a gépkocsivezetőket az úton, holott alapjában véve sem itt, sem ott nem sértik meg a közlekedési szabályzatot, hiszen rollerrel a járdán és autóúton is egyaránt közlekedhetünk.
A minap kis híján szemtanúja voltam egy balesetnek, amit a rolleres hirtelen irányváltásával okozott, miközben a járdán manőverezett a járókelők között:
– Jaj, elnézést kérek – mondta megbánóan, amire a járókelő olyan cifrát válaszolt, hogy inkább itt és most nem idézném őt.
A szabályzat ugyanakkor kimondja, hogy a rollerekre lényegében ugyanaz vonatkozik, mint a kerékpárokra, tehát vezetői engedély, vagyis jogosítvány nélkül „utazhatunk” rajtuk. Járdán abban az esetben közlekedhetünk rollerrel, ha ezzel nem zavarjuk a gyalogosokat, sőt a klasszikus roller, vagyis a nem elektromos meghajtású eleve gyalogosnak minősül. Mindkét roller típus esetében a sebességre helyezném a hangsúlyt, ugyanis én még nem találkoztam olyan rolleressel, aki ne haladt volna nálam gyorsabban a járdán, miközben gyalogoltam. Igazán nem sejtem, mi számíthat zavaróbb tényezőnek, ha nem éppen az a sebesség, amivel elsuhannak tőlem pár centiméterre?!
Korhatár egyedül az elektromos meghajtású rollerek közúton való használatában létezik: 15 éves el kell, hogy múljon az illető!
Valószínűleg ugyanilyen dilemmát okoztak anno a mai autók elődjei a lovaskocsis fiákerek között, viszont én még ott tartok, hogy bizony a biciklist sem látom szívesen magam mellett a járdán, nemhogy egy őrülten száguldozó rollerest. Pláne olyat, akinek történetesen fogalma sincs róla, hogy bár meglehet nincs kőbe vésve, de minimum nem illik jobbról előzni, ha amúgy a járdán is a jobbkézszabály és a jobbra tarts elve kéne, hogy érvényesüljön. Nehéz dió ez, mindenki döntse el maga, én ismét leírtam a véleményem a témáról.
Ahogy egy kedves barátom néha viccesen meg is jegyezi rólam: „Roberto, neked semmi se’ jó?!”
Engem az is zavar, ha a virágcserepek, a kávéházaktól kinyúló teraszok, és a reklámtáblák között kell séta közben – akár babakocsival – szlalomoznom, ilyenkor valahogy nem számolok azzal, hogy a hátam mögött még egy rolleres is felbukkanhat. A járda legyen a gyalogosoké, a babakocsit toló anyukáké meg a kerekesszékes mozgáskorlátozottaké. Ahol van kerékpárút, ott különösképpen tessék azt használni kedves rolleresek, és a saját testi épségetek megóvása érdekében ezt inkább ne strandpapucsban tegyétek! Bukósisak, térdvédő stb. sem árthat, ahogy anyám mondta télen:
– Fiam, sapka, sál, kesztyű, hogy meg ne fázz nekem!
ELŐZŐ RÉSZEK:
Listával a kézben Szerdahelyen…
