Fotó: Pixabay.com
Ankétsorozatunkban (1./2. rész) arra voltunk kíváncsiak, hogy hogyan spóroltok. Azóta is keresem a válaszokat, gyűjtöm a tanácsokat, és azon gondolkodom, hogyan tudnánk mindezeket beépíteni az életünkbe.
Nagyon nehéz! (Vagy csak nehezemre esik?) A testem minden megszorító intézkedésnél, szabadságát csorbító döntésnél felkiált és azt mondja, hogy ne… Nem az eszem mondja, nem is a szívem, hanem a testem. Reflexből. Zsigerből. Még semmit sem változtattam, alapszintű környezettudatos gyakorlatunk már van: mosható pelenkákat használtam mindkét gyermekemnél, mosószódát használok, kevesebb kemikáliával mosok, szelektív gyűjtöm a szemetet, visszaváltom a műanyag flakonokat és az alumínium dobozokat, nem dobok el élelmiszert, felhasználom, amit a kert ad. És itt ki is fújt.
Most felteheted a kérdést, kedves Olvasóm, hogy például minek neked műanyag flakon és alumínium? Miért kell egyáltalán ilyesmiket megvenni? Kérdezed tőlem teljesen jogosan. A világvége-pánik azt eredményezte nálam, sajnos, hogy több rossz tulajdonságot is felvettem, ami eddig nem volt. Például cukros üdítőket vásárolok a családnak és alkoholmentes söröket, amit eddig korábban nem tettem. Maximum szörp volt eddig itthon. Fontos önismereti sarokkő, amit csak most ismertem fel, hogy a pánik nagyon nincs jó hatással rám, minden produktivitásom elpárolog. Egy célja vesztett, motiváció nélküli ösztönlénnyé válok, akinek kell a luxus illúziója, hogy legyen egy kapaszkodója. (Ez esetben ez a luxus a szénsavas, cukros üdítőkben ki is merül.) Ez szégyen. Kétségkívül.
Bocsássatok meg! Egy kicsit elvesztem. Örülök nagyon a jó tanácsoknak, úgy szeretném elfogadni, átvenni őket, amíg még áll a világ. Ez minden vágyam és ezért vagyok most kétségbe esve. Mert jelenleg még nem megy.
A legtöbben összeszedik magukat és tesznek a rossz ellen, ha az felüti a fejét. Én nem. Én bebújok egy sarokba, zihálva, magzatpózban rimánkodom, hogy legyen már vége és ökölbe szorított kézzel ölelem magam, amíg meg nem nyugszom. Ez sok idő, szinte éveknek tűnik… pedig még csak hónapok teltek el a drágulások óta. Mégsem mozdultam még.
Mit kellene tennünk, Okosok? Kérlek, mondjatok valamit!
