FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Varkocs – egy betyáros banda, amely egyszerre nagyon régi és brutálisan modern. Doromb és sámándob, hozzá pedig 21. századi zenei lendület. Nem akárkivel beszélgettünk: az egyik legprogresszívebb bandatag, Turtev Erik volt a vendégünk.
A varkocs szó hajfonatot jelent, amelyet általában manapság hölgyek hordanak, de most láthatjuk rajtad is.
Pontosan, ez egy tipikus magyar varkocs. Ha valaki kutakodik az archívumokban, akkor még a Csallóköz területén is talál olyan idős bácsikat, férfiakat, akik a múlt század végén vagy még régebben hordták ezt a hajviseletet. Egy ősi magyar pogány dologról van szó, amely még a 21. században is fennmaradt. Érdekesség, hogy mindegyik régióban picit máshogy néz ki. Például Székelyföldön más, mint nálunk, de mondjuk a szlovákok négyes varkocsot viseltek. A kettes tipikus magyar viselet volt.
Honnan jött az ötlet, hogy varkocsban hordjátok a hajatokat?
Amikor kerestem az együttes nevét, akkor már tisztában voltam vele, hogy mi nemcsak a magyar, hanem a szláv és a felvidéki népcsoportok dorombos muzsikáját fogjuk feldolgozni. Azon gondolkodtam, a dorombon kívül mi az még, ami ezeket a népeket összeköti. Ahogy a régi felvételek között kutattam, észrevettem, hogy a ruténok, a szlovákok, magyarok és a cigányok is hordták. Utóbbiaknál kicsit más a forma, a fejbúbon található egy pici kontyba tekert valami volt. A varkocs a dorombhoz hasonlóan összeköti ezeket a népcsoportokat.
Honnét jött ez az egész: talán népzenét tanultál?
Nem, mindig is metál- és rockrajongó voltam.
Egyszer láttam egy régi felvételt, amelyen egy idős csángó bácsi dobol, mellette koboz, doromb és furulya szólt. Annyira vad volt az a zene, hogy rögtön megfogott. Azt mondtam magamnak, ha ez a népzene, akkor ezzel akarok foglalkozni.
Sajnos ezt a felvételt azóta sem találom a különböző videómegosztókon. Aki ismeri a Sepultura nevű zenekart, hallhatja, hogy a dorombjátékomban sok mindent vettem át tőlük. Oroszországban például több populáris zenei műfajban – techno, rap, rock – is használják a dorombot. Ott ez egy nagyon ismert hangszer.
Videóinterjú:
Menyhárt Dodi vendége Turtev Erik | Magunk között
Akusztikus minikoncert Turtev Erikkel | Klikkusztik
Mikor kezdtél el ismerkedni a dorombbal? Én is játszom rajta, és emlékszem, Budapesten vásároltam az elsőt. Mire hazaértem, valamit már el is tudtam rajta játszani, és a mai napig nagyon szeretem ezt a hangszert.
Ez nem olyan hangszer, amelyen hónapokig, évekig kell gyakorolnod. Természetesen szükséges hozzá ritmusérzék, de nagyjából öt perc alatt meg lehet tanulni. 2011-ben fedeztem fel ezt a hangszert. Azelőtt gitároztam, egyéb dolgokkal is foglalkoztam, de van valamiféle ősi rezgés ebben a dorombban. Nekem ez több erőt ad, mintha kiállnék például metált játszani. Ezt is nagyon szeretem: szerencsére a Felvidéken is jó metál- és rockegyüttesek vannak, de nekem a doromb többet ad.
Visszavitt a gyökerekhez?
A doromb egy patkó és egy nyelv. Ugyanez volt ezer évvel ezelőtt, így nem nagyon tudok mást játszani, mint amit akkor játszottak. Természetesen vannak stílusok, és rám is hat a punk, továbbá a drum and bass zene. Olyan elemeket is csempészek a muzsikámba, hogy azt a fiatalság is be tudja fogadni. Viszont egy dorombos nem nagyon tud mást játszani, mint amit párszáz évvel ezelőtt is játszottak.
Nemcsak a felvidéki magyar közösség körében, hanem az egész Kárpát-medencében közkedveltek vagytok. Úgy tudom, sokfelé jártok koncertezni…
Igen, mivel az általunk képviselt műfaj nem gyakori, ráadásul nekem az is fontos volt, hogy saját stílusunk legyen, ne utánozzunk senkit sem. Szerettük volna teljesen átdolgozni a dorombos népdalokat úgy, hogy szinte semmi közük se legyen az eredetihez.
Lehet, hogy nem mindenkinek tetszik majd a véleményem, de úgy gondolom: legtöbbször nem hagyjuk, hogy a népzenei stílus továbbfejlődjön.
A blues egy afro-amerikai népzene. Egyszeriben a Muddy Waters zenekar gondolt egyet, és elkezdte az elektromos gitárján játszani a műfajt. A Little Waters pedig torzított harmonikán zenélt bluest: a népzenéből megszületett valami, ami világhírű lett. Azt szeretném, ha a mi közép-európai zenénk is el tudna egyszer egy ilyen szintet érni. A huszonegyedik században élünk, akarjunk új stílusokat létrehozni. Nagyon zavar, amikor nem látom a kreativitást. A másolat másolatának a másolatát másoljuk. Valami az Egyesült Államokban kitalált egy műfajt, ezt a nyolcvanas-kilencvenes években valaki megcsinálta Magyarországon, mi pedig ezt utánozzuk.
Azt szeretnéd elérni, hogy majd a te zenédet ne másolják, hanem vigyék tovább?
Azt várom, hogy mindenki találjon ki saját műfajokat. Mindegy, hogy rossz vagy jó, ha valaki a saját stílusában tud mozogni, az előtt én már megemelem a kalapom, mert letett valamit az asztalra.
Hoztál egy csomó hangszert, amelyek között nemcsak aprók, hanem óriásiak is vannak. Megszólaltatod őket?
Igen, ezek mind dorombok. Az ősember valószínűleg egymáshoz csapott két fadarabot, és megszületett a ritmus. Később a dorombokba egy nyelvet véstek. Egyébként Pápua Új-Guineában még a mai napig használnak ilyen dorombokat. Ez a hangszer nem két darabból áll, egy anyagba van belevájva a nyelvecske. Ez az úgynevezett protodoromb, ennek további rángatós fajtái is vannak az ősi kultúráknál. A doromb valahonnan Délkelet-Ázsiából származik, majd elkezdték ezt a formát rézből gyártani.
Azzal, hogy a nyelved mozgatásával változtatod a szájüreged méretét, megadod a hangszer rezonálását. Ilyenkor az emberi fej és tüdő hangosodik ki…
Az eurázsiai dorombokat például a foghoz kell szorítani, az ember szinte eggyé válik a hangszerével, a fejem felveszi a rezgését. Ezért minden doromb máshogy szól, mert nem vagyunk egyformák. Én vagyok a zene, a doromb csak egy eszköz. Hoztam egy szlovák dorombot, ami roxorból készül. Ezek a típusok nagyon agresszívek, hangosak. Egyébként a dorombot Marco Polo hozta be Európába a középkorban. A 16–17. században olyan elterjedt volt, mint manapság a gitár.
Mindig azt gondoltam, hogy ez egy ősi magyar hangszer…
A doromb ciklikusan kihal és újjáéled: a Kárpát-medencében található régészeti források alapján tudjuk, hogy a szlávok, germánok és a kelták is használták, majd elfelejtették. Bejöttek a nomád népek – avarok, hunok, szarmaták, magyarok -, amelyek ismét behozták.
Az volt a gond, hogy a doromb egy pogány hangszer, így Szent István megkoronázása után feledésbe merült. Később Marco Polo hozta be ismét Nyugat-Európába, és megint elterjedt, majd a Monarchia alatt ismét betiltották.
Erre több példát is fel tudunk hozni, hiszen például a tárogatót a Rákóczi-felkeléshez kötötték, ezért nem volt engedélyezett a használata.
Birinyi József hagyományőrzőtől tudom, hogy létezik olyan cikk, amely szerint a dorombot be kell tiltani. Az is fontos, hogy ki mire használja, a magyarok például varázslásra és gyógyításra, a szlovákságnál ritmizáló hangszerként szolgált. Gyógyításnál több kisebb rigmust motyogtak bele a dorombba többek között a Csallóközben is. Csángóföldön viszont már hangszerként használják.
Mi mindent hoztál még?
Itt van velem egy különleges doromb, az indiai morcsang, amely egykilós súlyú. Nekem azért tetszik ez különösképpen, mert az elkészítési módja tulajdonképpen ezer év alatt sem változott semmit. Csodálatosan primitív módon van elkészítve, és egy ilyen doromb semmiben sem különbözik egy középkori régészeti lelettől. Nincs túl nagy muzikalitása, de élmény rajta játszani. A gyűjteményem legértékesebb darabját édesapám és édesanyám vásárolta Vöröskőn 14 euróért. Amikor a kezembe vettem, azt hittem, szívrohamot kapok, mert ez egy eredeti Smith-doromb. Az úriember a 19–20. század fordulóján készített dorombokat, ő volt az utolsó nagy népi dorombkészítő. Jó kérdés, hogy kerülhetett Vöröskőre, amikor a British Museum is csak két példányt birtokol, amelyek azonban nem működőképesek. Az enyém nemcsak, hogy szól, de tökéletes a hangzása. Több mint százéves, és hatalmas az értéke. Ahogy a forma és a felhasználási mód, úgy a technika is nemzetenként változik. Például Jakutföldön és Indiában is teljesen másképpen pengetnek. Úgy tudom, Jakutföldön a doromb és egy kis dob az összes hangszer, hiszen ott olyan hideg van, hogy a fát nem hangszerkészítésre használják fel.
Mondhatjuk, hogy nemcsak szakértő vagy, hanem egy stílusalakító dorombvirtuóz is.
Igen, viszont vannak nálam ügyesebbek is.
Térjünk vissza a Varkocshoz. Egy idő után úgy gondoltad, hogy a népzenét nem ápolni, hanem csinálni kell és átformálni a 21. századra. Jött a Varkocs, ahol többen is megfordultak. Jelenleg hárman alkotjátok a formációt: a testvéred, te és Vaczulka Júlia Viktória.
Ő egy teljesen autentikus népi énekesnő, és pont erre a fajta tehetségre volt szükségem. Nagyon tudatosan csinálom a dolgom, már öt évre előre ki vannak találva dalok és a hangszerek. Mivel csak dob és doromb van alapjáraton, igyekszem mindig valami érdekességet is belecsempészni. Mindig kell valamiféle frissítés, hogy akár évekig fenntartsam az érdeklődést.
Ezzel növeled a szintet is?
Igen, muszáj, hiszen nagyok az elvárások.
Mik ezek?
Ami tegnap még érdekes volt, az ma már nem biztos, hogy az. Azon kell dolgoznom, hogy fenntartsam az érdeklődést. A mások gond az emberek hozzáállása: amit nem ismerünk, azt ösztönösen ellökjük magunktól. Ezért van az, hogy sajnos nagyon keveset zenélünk a környéken.
Sok mindennek volt már reneszánsza, például a skótdudának. Gondolod, hogy előbb-utóbb a doromb csillaga is leáldozik?
Ez csak az emberek kreativitásától függ. Manapság nehéz egy gitáros együttessel bármi újat alkotni. A mai napig vannak gitárosok, akik képesek olyan hangzást és dalokat készíteni, amelyekre nem lennék képes. A mi együttesünknek is ez a célja. Akkor leszek boldog, ha sikerül egy kicsit kiszorítani a gitárosokat.
Én is a gitárt használom hangszerként, bár csak hangszertulajdonosnak tartom magam. De legyen így, ahogy te mondtad, és nagyon örülök, hogy elfogadtad a meghívást – remek dolog, hogy a műsorban ennyi hangszert felvonultathattunk és meg is szólaltathattunk. Köszönöm szépen a beszélgetést!
