FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
A vásárúti R. Szabó Anikó egy elkötelezett és belevaló nő, akinek már gyerekkorától az élete szerves részét képezi a sport. Az évek során belekóstolt a kézilabdába és a küzdősportok színes világába. Minden területen jól vette az akadályokat, amelyről az eredményei és a díjai is tanúskodnak. Az interjú során mesélt a sport iránti szeretetéről, az elmúlt évek eredményeiről, a küzdősportok világáról és színességéről, amely folyamatosan végigkíséri a mindennapjait.
Ahogy ismerlek, te egy igazán belevaló nő vagy! Mesélj picit arról, milyen sportmúlttal rendelkezel!
Az aktív sportolás körülbelül hatéves korom óta az életem részét képezi. Tudni kell, hogy gútai származású vagyok, ahol nagy múltja van a kézilabdának. Mindez engem is magával ragadott. Egyrészt azért, mert szeretem a csapatjátékokat, másrészt a többi osztálytársam is jelentkezett a csapatba, s megtetszett ennek az ötlete. Emlékszem, hogy édesapám kihangsúlyozta, hogy „csak akkor mehetsz, ha nem fogod abbahagyni”. Ennek a gondolata fel sem merült bennem, mert mindig is mozgékony voltam, így az első pillanattól kezdve imádtam a kézilabdát. Hosszú éveken keresztül kapus voltam, amelyet felnőtt koromig űztem. Majd családi és egészségügyi okok miatt mindez lecsökkent hobbiszintű sportolási lehetőségre.
Hogyan jutottál el a kézilabdától egészen a küzdősportok világához, hogyan kezdődött mindez?
Az öcsémnek az iskolájába jött egy karateoktató, aki toborozta a gyerekeket. Felajánlottam a testvéremnek, hogy majd én elkísérem az első edzésre. Gondoltam, ha már ő megy és kipróbálja magát ebben a sportágban, akkor én is. Ennek köszönhetően belecsöppentem ebbe a világba. A történet apropója, hogy az öcsém egy hónap után feladta az edzéseket, én pedig hűségesen kitartottam mellette.
Jó pár éven keresztül egyidejűleg karatéztam és kézilabdáztam, majd egy baleset visszavetette ezt az életvitelemet. Komoly sérülést szereztem a térdemen, ám a rehabilitáció során nagyon sokat segített számomra a karate.
Ezután teljesen a karatéra helyeztem a fókuszt, amellyel több versenyen is sikeres eredményt zsebeltem be, például a szlovákiai bajnoki mérkőzéseken szerzett első és második helyezéseket.
Hihetetlen inspiráló személyiség vagy! Hogyan alakult az életed ezután?
Huszonkettő évvel ezelőtt elköltöztem, mivel sikerült stabil munkahelyet találnom a közelben. Akkoriban csak pár edzésre jártam itt az egyik klubba, mert nagy volt a hajtás az életemben. Ennek ellenére próbáltam kondiban tartani magam, és ha tehettem, elmentem konditerembe edzeni vagy futni. Éreztem, hogy hiányzik az intenzív sport az életemből. Nem éreztem azt, hogy ez az időszak boldoggá tenne, nem leltem otthonra a sport szeretete nélkül. Majd szembejött a Facebookon két lehetőség, a tánc és a küzdősport. Az élet úgy hozta végül, hogy a küzdősportok mellett döntöttem. Az egyik volt kollégámnak köszönhetően belekóstoltam a birkózásba. Úgy gondolta, hogy mindig is intenzíven sportoltam, és a balesetem után erőnlétre van szükségem, menjek el hozzájuk egy-két edzésre. Így kezdtem el először is a birkózást, mint küzdősportot.
Mondhatjuk, hogy lassan végig fogunk menni az összes küzdősporton, amiben jeleskedtél. Hogyan jutottál el végül Bősre, Gróf Lóriék MMA klubjába?
Tíz hónapon keresztül jártam a vásárúti birkózóklub edzéseire, amelyek az erősítő gyakorlatokra és a technikákra épültek. Majd a volt kollégám által eljutottam Bősre, ahol igazából belekukkantottam egy edzés menetébe. Rájöttem, hogy minden, amit csináltak, menni fog nekem is. Szóltam a Lórinak, hogy oké, szeretnék járni, de most mennem kell a birkózóedzésemre. Szerintem úgy gondolta, hogy többet nem jelentkezem. Majd megjelentem a következő edzésen, és azóta szüntelenül ott vagyok. Ez körülbelül hét éve történt. Az évek során sok versenyen eredményesen teljesítettem, így 2017-ben elhoztam az Eb felnőtt kategória első helyezését a kempó kupán földharcban, amelyet nehezebb súlycsoportban sikerült megszereznem.
Ha jól informált vagyok, akkor te is szoktál segíteni az edzésekben. A felnőtteket vagy a gyerekeket könnyebb rávenni az edzések fontosságára és pontosságára?
Néhány alkalommal, ha elfoglaltak az edzők, akkor besegítek, főleg a gyerekedzések során. Sokszor úgy érzem, hogy a gyerekeknek könnyebb edzéseket tartani, amely függ a korosztálytól is.
A kisebb gyerekeknek jobban ül, ha játékosabb egy-egy óra, amely során ugyanolyan fontos alapokat elsajátítanak, mint a felnőttek. Megfigyelhetjük, hogy a legfiatalabbak hihetetlen lelkesek, gyorsan megtanulják a technikákat.
Például, ha képes fejen állni, mert te megtanítod vele a helyes pozíciót, akkor másodjára már ugyanúgy csinálja. Pontosan azért, mert van sikerélményük, és teljes mértékig tudnak annak örülni, hogy nekik ez sikerült, ők ezt végig tudták csinálni úgy, ahogy azt elvárták tőlük.
Aktív életet élsz, ennek ellenére folyamatosan energikus vagy. Hogyan képzeljük el egy hetedet az edzéseket illetően?
Próbálom kihozni magamból a maximumot. Egy hetem úgy épül fel, hogy hétfőn elmegyek a birkózó edzésre, majd kedden kempóra. Szerdán szusszanok egyet, majd csütörtökön és pénteken újabb edzések várnak rám. Sőt, a legtöbb esetben vasárnap is vannak bokszedzéseim. A sok küzdősport teljesen „összeállt” a technikákat illetően.
Ez az életem szerves részét jelenti, el sem tudnám a sport nélkül képzelni az életemet. A sport számomra maga az élet. Mikor sokáig nem edzettem a balesetem után, a testem kiabált, hogy „ez nem jó, nem elég, muszáj valamit tenned”.
Nem éreztem jól magam a bőrömben. Úgy érzem, a sporttal igazán otthonra találok. A klubon belül pedig igazán, hiszen ha belépsz az ajtón, egy család fogad téged.
Nőként nem érzel különbséget az edzések során? A férfiak hogyan állnak hozzá, hogy ilyen elszánt vagy, és velük együtt edzel?
Személy szerint én nem érzek különbséget, de többször megkaptam már, hogy ez nem nekem való sport nőként. A legtöbb esetben olyan emberek mondják ezt, akik a küzdősportokat jó esetben csak a televízióban látják. Mindig azt mondom, hogy ez nem rólam szól, hanem arról az emberről, aki mindezt állítja. Ha ő emiatt engem nem tart elég nőiesnek, akkor talán a saját önértékelésében kéne először rendet rakni. Úgy érzem, hogy a csoporton belül a kölcsönös tisztelet megvan köztünk. Egy igazán szuper csapat és egyben család tagja lehetek, amiért hálás köszönettel tartozom mindenkinek.
Egyébként az edzések alkalmával előfordult már olyan, hogy jöttek új tagok, és azt mondták gyakorlás vagy verekedés során, hogy nem akarlak és nem is merlek megütni. Ilyen esetben tőlem megkapja a leszidást, ahogy a Lóritól is.
Megmagyarázzuk az okát, hogy ezzel a hozzáállással csak nekem és a fejlődésemnek árt. Soha nem kértem más bánásmódot, mint amit a többiek is kapnak az edzéseken. Csak így tudok igazán fejlődni!
Zárszóként, milyen gondolatok jutnak eszedbe arról, ami végigkísért az életeden?
A szüleim azt szokták mondogatni annak idején, hogy „csináld rendesen, vagy ne csináld sehogy”. Ez tökéletesen igaz az élet minden területére, de van egy másik idézet, amely kifejezi azt, hogy ki is vagyok valójában. Magába foglalja, hogy nő vagyok, mennyi idős vagyok, s az egész lényemet. Steve Jobs mondta a halála előtt, hogy „Az életben nincsenek határok. Menj oda, ahová akarsz, éld meg a magasságodat, amit el akarsz érni. Minden ott van a szívedben és a kezedben”.
