Hová tűnt a diákok motivációja? Vagy eddig sem volt?!
Az élet iskolája vs. oktatási rendszerünk
Fotók: Ugróczky István
Kisebb felfordulás nélkül is néha olyan nehéz motivációt találni a tanuláshoz. Sosem értettem, hogy miért kellett nekem az algebrával harcolnom és nem is találtam a motivációt, miért is kéne megnyernem ezt a harcot az algebrával… Az jutott az eszembe, hogy elég sokan vannak így, akik azért tanulnak, hogy a bizonyítványon szép jegyek legyenek (mert ha nem, akkor bizony nincs zľava a könyves üzletben 😀 ). Megvan a Fák jú, Tanár úr! c. film? Na pont abban volt az, hogy a diákoknak dolgozatíráskor ki kellett tenniük az asztalra egy fényképet a motivációjukról. Ez egy elég praktikus dolognak tűnik :). Valahogy egyik tanáromnak sem sikerült meggyőznie azzal a híres gondolattal, miszerint ,,a tudást senki nem veheti el tőlem”. Nyilván ez egy olyan ütős szöveg, ami minden diákot, kicsiket és nagyokat is lázba hoz… Nem. Tulajdonképpen nem mindenki ég a vágytól, hogy csupa jó jegy lapuljon az ellenőrzőben.
A legnagyobb baj az, hogy kevesen tudnak jól megfogalmazni és kitűzni egy igazán működő motivációt. Akkor még senki nem mondta, hogy a motivációhoz kell egy jó cél, a célokat meg érzelmekkel kell megtöltetni. Ja, meg van még egy fontos kérdés, amit fel kéne tennünk magunknak: Mit kell tenni ma, hogy egy lépéssel közelebb legyen a cél?
*szívesen*
Kegyetlenül káoszos évünk hatására jött az a gondolat, hogy megkérdezzem sorstársaimat, hogyan is élték meg a már lassan megszokott felfordulást. Bondor Gáspár és Csizmadia Lilla Kinga, a 2. osztályt sikeresen befejező gimnazisták válaszoltak a kérdéseimre.
Annyi minden történt ebben az évben, hogyan érintett ez a káosz titeket? Ugyanúgy zajlott az oktatás, mint azelőtt vagy volt érezhető változás?
Bondor Gáspár: Szerintem az utóbbi hónapokat már korántsem dominálta olyan szinten a káosz, mint a ’19/20-as tanévet. Egykét rövidebb időszakot leszámítva nem volt karantén, visszatérhettünk a normál kerékvágásba. Legalábbis nagyrészt. Magam részéről, ha nagyobb perspektívából nézem, még pozitív következményeket is fel tudok fedezni. Nézőpontom szerint az ember alapvető ösztöne, miszerint megmarad a kényelmes rosszban, amíg valami drasztikus hatás nem éri, jellemzi legjobban a korunkat. Ezt a jelenséget figyelhettük meg az iskolarendszerünkben is. A kényszerhelyzet során létrejött „B opciók” fölnyitották a szemeket, hogy lehet ezt másképp is: jobban! Ide sorolnám, hogy amikor idén sok tanár hiányzott, csuklóból átváltottunk online-ra, vagy több tanár is használja az internetes tesztfelületeket órán. Nem mellesleg lett szappan az osztályokban.
Csizmadia Lilla Kinga: Az igazat megvallva nem jártunk még olyan évben ebbe az iskolába, hogy ne lett volna világválság, tehát inkább az a kérdés, hogy vajon itt milyen lehetett a normális kerékvágás? Nagy káosz nem ért minket, ebben az évben csak egypár hetet tanultunk a világhálón keresztül. A tananyagtól nem tértünk el, és nemigen tárgyaltunk a történésekről, pedagógusaink egy percig sem hagynák, hogy elcsüggedjünk, maradt a jó hangulat.
Szerinted mivel lehet a legjobban motiválni a diákokat? Mi kell ahhoz, hogy jobban teljesítsenek?
B. G.: A kicsit cinikus és egészen patetikus válaszom az lenne, hogy a motoroknak van teljesítményük, a diákoknak lelkük van. „Az iskola a te munkahelyed, neked most csak az a dolgod, hogy tanulj” hangzik el a mondat minden alsós tanítónéni szájából. Nem! Az iskola a fejlődésről szól, a munka a produktivitásról. Ne keverjük össze. Szerintem motiválná a diákokat egy jó tanterv… Vagy lelkes, megbecsült tanárok… Vegyenek példát a Magánról.
Cs. L. K.: Véleményem szerint a diáknak magában kell ezt eldöntenie, hogy akar-e teljesíteni vagy sem. Kell hozzá egy egészséges szintű megfelelési kényszer, akár magának akar megfelelni, akár a szülőknek, bárkinek. Máskülönben hiába próbálkoznánk ösztönözni őket. Ez is fejben dől el.
Kérném a leghuncutabb diákcsínyt, amit valaha elkövetettél te vagy az osztályod:
B. G.: Sajnálom, mi elég konszolidáltak vagyunk… csak dísztárgyakat törünk életvitelszerűen.
Cs. L. K.: Nem vagyunk különösebben „bordeles” osztály, ilyen semmiségeket kivéve, hogy itt-ott összetörünk pár apróságot (órát, ablakot…), tanárok fényképét állítjuk be háttérképnek a hatalmas interaktív táblára, de úgy gondolom, ilyenek bárhol előfordulhatnak.
