Elrepült a nyár, ismét itt a szeptember és a gyerekek bánatára elkezdődik az iskola. ☺️ Molnár Kantner Évát és Rajkovics Haizok Melindát arról kérdeztük, ők hogyan készülődtek gyermekként a szeptemberi iskolakezdésre.
MOLNÁR KANTNER ÉVA
A szeptemberi iskolakezdést másként éltem meg általános iskolás koromban és másként a középiskolás évek alatt. Emlékszem, az általános iskolában mindig izgalommal vártam a tanévkezdést. Augusztus utolsó hete már készülődéssel telt. Beszereztem minden szükséges tanszert, szépen előkészítettem az előző tanév végén kézhez kapott tankönyveket. A legnagyobb izgalommal mindig az töltött el, mit vegyek fel a tanévnyitóra, ami akkoriban nagy ünnepségnek számított. Arra is emlékszem, milyen furcsa volt viszontlátni az osztálytársakat, hiszen a nyár folyamán mindenki sokat változott. Így érzékeltük az idő múlását, bár akkor ezt még nem tudatosítottuk. Az is nagyon fontos volt, ki hol foglal majd helyet az osztályteremben, ki lesz a padtársa.
Középiskolás éveim alatt ez a lelkesedés, izgalom már alábbhagyott. Úgy emlékszem, ott már elfogadtam, hogy vége a nyárnak, újra iskolapadba kell ülni. Mivel itt már magasabbak voltak az elvárások, sok esetben kisebb szorongással töltött el az iskolakezdés, hiszen nagyon teljesítményorientált volt a rendszer.
Az viszont általánosan elmondható, hogy minden tanévet a tabula rasa, tiszta lap elméletével kezdtem. Mint egy új fejezetre úgy tekintettem az előttem álló tanévre. Új ismeretek, új lehetőségek, hogy még jobb jegyeket szerezzek, mint az előző évben.
Kívánok minden kedves kis- és nagydiáknak sikeres tanévkezdést. és ne feledjétek, a jegyek nem minden esetben tükrözik a valós tudást!
RAJKOVICS HAIZOK MELINDA
Emlékszem, előre elterveztem fejben az új iskolaévet, gondosan megvettem a füzeteket és a szükséges eszközöket, talán azon kevés diákok közé tartoztam, akik már nagyon várták az iskolapadot a nyári szünet után. Alapvetően szerettem és szeretek tanulni, a mai napig fejlesztem magam, és most már, a másik oldalról tekintve az oktatás világát, teljesen új impulzusok érnek, én figyelem azokat a csillogó vagy épp ijedt szempárokat, akik új tanévet kezdenek (tanár vagyok a hétköznapokban).
Gyermekként valahogy mindig izgultam, amikor eljött a szeptember. Talán nagy volt bennem a megfelelési vágy és a tudat, eljött egy újabb év, amikor is bizonyítani kell.
Ennek ellenére, nem rémlik,hogy ezt teherként éltem volna meg, sőt. Inkább motivált, hogy kihozzam magamból a legjobbat. A nyelvekkel soha nem volt gondom, de a matematikával már küzdöttem, és valljuk be, ahogy idősödik az ember, egyre összetettebb rendszer várja a számok világában. Visszatekintve, felesleges volt a sok aggódás.
