Fotó: Pixabay.com
Sokan kérdezik – na jó, nem annyira sokan, de mégis, ahhoz képest, hogy mennyi emberrel vagyok napi szinten kapcsolatban, a kettő, három már soknak számít -, hogy hogy bírom. Hogy mit? A két gyereket, a hat és a fél évest, a szoptatás melletti három órás időszámítást, s mellette a stresszes iskolakezdést, a háztartást, a kertet, plusz egy családi építkezés koordinálását, és még két aktív munkahelyet. Nehezen – mondtam. De kitartással és szeretettel. De sajnos egy fontos dologról le kellett mondanom, amiről mostantól kezdve nem vagyok hajlandó: az üres perceimről.
S hogy ez mit is jelent a gyakorlatban? Például nem lesz többé főzés és zuhanyzás közben előadások és közéleti videók hallgatása, nem telefonozok és nem olvasok többé magazinokat a vécén. Nem hallgatok zenét sem, amikor takarítunk és nem csinálok semmi mást filmezés, társasjátékozás, főzés és séta közben. CSAK filmezni, társasjátékozni, főzni és sétálni fogok. Mindig egy valamit és CSAK azt.
Remek a multitasking, amikor több dologgal is egyszerre tudunk foglalkozni, sok időt spórolhatunk közben, hiszen egy út alatt kettőt is letudunk. De abban biztos vagy Te is, kedves olvasóm, hogy ilyenkor nem koncentrálunk ugyanúgy. Ilyenkor megosztott a figyelmünk. Feltettem magamnak a kérdést, hogy ezt akarom-e. Valóban jó-e ez nekem, nekünk, a családunknak. Valóban megéri-e csak fél szemmel a gyerekekkel foglalkozni és ugyanúgy fél szemmel a munkával. Féllel főzni és takarítani, videózni, a kertben matatni és a többi.
Egyre inkább azt érzem, hogy sokkal nagyobb kihívás kevesebb dolgot csinálni és birtokolni, mint többet.
Nehezebb az egyszerűségre törekedni, mint a telítettségre. Nagyobb kihívás egy csupasz falat tartani, mint egy képekkel telezsúfoltat. Nehezebb egy dolog mellett dönteni és abban mesternek lenni. Ebben a nyüzsgő világban mindenki mindent akar. Sokkal könnyebben belecsúszunk a sokba, a rengeteg kihívásba, feladatba, kötelességbe, ahelyett, hogy pár dologgal foglalkoznánk, amit tényleg jól tudnánk csinálni, hiszen teljességgel arra koncentrálhatnánk, figyelhetnénk, minden pillanatát. Nyugodtak lennénk, elégedettek és kiegyensúlyozottabbak.
