A cikk megjelent a Klikk Out 2022/09. számában.
„Nem a gyereknek kell jónak lennie az iskola kedvéért – de sokan hiszik ezt! – hanem: az iskolának kell mindent megtennie a gyerekért” – idézzünk némi Vekerdy Tamást akkor, amikor született (szeptember 21.), tulajdonképpen abban a hónapban, amikor ennek a legnagyobb a súlya. Érvényesülni azt jelenti, hogy érvényes ülni? De nem ám! Föl kell állni és szaladni. Kérdezni és zavarba hozni, felhomályosítani és kikapcsolni, huncutkodással tanítani.
Utólag mindig marha könnyű okosnak lenni, fiókban penészedő diplomával az élet sorvezetőjét beszúrni a lapjaitok mögé. Tizenegynéhány év „iskoláztatás” nem kínszenvedés, csak akkor, ha egy végső, felkent cél lebeg a szemünk előtt. A rövid vagy hosszú távú Szent Grál, a Csillagos Egyes, illetve maga a megkérdőjelezhetetlen Nagy Érvényesülés. Pedig csak magával rántó örvény e sülés, ha nem jár vele sületlenkedés! Vagy sulitlankodás! Mert csupán egy céllal eszetlenek is maradhatunk!
Magolva a jövőt biztos, hogy nem érted meg,
Fedezzük fel a tartalomban végre az értelmet!
(noÁr – Tanulni akarunk!)
Ostorozzanak meg, akik akarnak, de a suliban nem (elsősorban) a tananyagra kell figyelni, hanem arra, amit a tanító mond hozzá. Ha csak a tananyagot mondja, nem mond semmit. Azt elfújhatjuk, mint a lisztet, csak köd marad utána. Kell, hogy a pedagógus adja hozzá a tojást, hogy aztán a tészta megragadjon az elmében.
Kell a marháskodás vagy a Bёlga oktatási segédanyaga, hogy megtudjuk, vajon:
Ki az a Newton? Mi az a Newton?
Eszik, vagy Isaac? Mindjárt mondom
a Voltaire szerint az almás csávó
a tömegeket vonzó erő báró.
(Bёlga – Fizika)
Nem odafele, hanem hazafele kell tele legyen az iskolatáska, bolondozással, történetekkel, boldogsággal, hogy be se álljon róla a gyerek szája. Egy ilyen friss hardveren aztán csak úgy süvít a szoftver.
„A gyerek először játsszon, és ha ebben elfáradt, akkor majd kedvvel, önként veti magát a tanulásra. Mert a gyerek nem lusta, hanem kezdettől fogva mérhetetlenül kíváncsi, és igyekszik elsajátítani a világot. Lustává csak akkor lesz, ha igényeit, testi és lelki szükségleteit újra és újra semmibe veszik, mint ez nagyon gyakran az iskolában, sőt, már az óvodában is megtörténik.”
(Vekerdy Tamás)
Az egy(en)esnél gömbölyűbb osztályzatok feszültséget kell oldjanak és ne teremtsenek! Nem feltétlen jelentik azt, hogy ott még tanulnivaló van. Az iskola kapaszkodó legyen egy mászófalon és ne maga a tériszony!
Ahogy Vekerdy is fejtegette, a nyolcfajta intelligenciatípusból csupán egyet (értelmi), annak tíz faktorából pedig csak kettőt (lexikális memória, matematikai készség) mér az iskola, a bizonyítványt tehát nem a képességekre, lehetőségekre, és különösen nem az életre vagy a jövőre adják. Az élet édesebb, mint a nélkülözhetetlen csapvíz, a szirupot hozzá viszont nem kell, hogy nélkülözze az iskola. Hát öntsetek nekik!
