Két veretlen csapat mérkőzését láthatták szerda este a dunaszerdahelyi kézilabda szurkolói. Az értékelésem elején egy gondolattal összegezném a történteket – gyakorlatilag az egész meccs folyamán egy rendkívüli módon kiélezett, szoros harc jellemezte a mérkőzést, talán pár rövid meccsidőszak kivételével – ide tartozik a mérkőzés szakasza, mikor végül is eldőlt a mérkőzés, de erről később írok.
A párharc elején mindkét csapat gyorsan és dinamikusan próbált játszani, néha szinte átrohanni, illetve átgázolni az ellenfélen keresztül, azzal a szándékkal, hogy a rendezetlen védelmek ellen könnyebb legyen a gólszerzés. Mindez gyors váltásokat eredményezett, így a félidő törvényszerűen szoros 13-12-es előnyt eredményezett a javunkra.
A második játékrész viszont mindenképpen nagy változást hozott – a vendégek fordítottak, és mi csak futottunk az eredmény után. A védelmünk sokáig nem talált ellenszert a koncentrált és jól játszó Sellye ellen.
Sajnos, ezen a meccsen picit körülményesen támadtunk, sokszor egészen passzív játékig húztuk a támadást, és ez okozta, hogy előkészületlenül és gyengén fejeztük be a támadásainkat. A csapatunkból mindemellett kiemelném a jól védő Magera Noémit és Juhos Kata príma formáját.
A vendégcsapatot se hagyjam ki – szinte kötelesség kiemelni az extra kapusteljesítményt nyújtó Soňa Furgalákovát, aki egyben a meccs embere is volt.
A végén pedig a már említett sorsdöntő pillanatról: egy elrontott háromperces szakasz a meccs végén, amikor a Sellye csapata elhúzott 20-25-re, ezt még huszáros négygólos hajrával ledolgoztuk, de ez sem segített, mivel a rangadót végül a vendégek nyerték 25-26-ra.
Tegnap ez egy ilyen balszerencsés nap volt, de még nagyon a bajnokság elején járunk, van bőven idő javítani. Hajrá, DAC!
Stanislav Mašek: 40 éves vagyok, a DAC aktív játékosa, egész életemet a kézilabdának szenteltem, karrierem túlnyomó részét pedig Dunaszerdahelyen töltöttem, emellett viszont Nyitrán, Vágsellyén és Gútán is tevékenykedtem. Pillanatnyilag edzői tanulmányokat folytatok.
