A cikk megjelent a Klikk Out 2022/09. számában.
Grecsó Krisztiánnak már több könyvét is olvastam ezelőtt. Azok is jók voltak, de hogy őszinte legyek, nálam ez a novelláskötete ütötte messze a legnagyobbat.
Gyönyörű költői képekkel, hasonlatokkal átszőtt, érzelemmel és a szereplői iránti megértéssel fűtött szövegek ezek, amelyek hol a lélek legmélyebb bugyraiba kalauzolnak el minket, hol a különböző emberi sorsok iróniáját domborítják ki, de még anekdotázásnak is jut hely a lapokon.
Négy ciklusra osztódik a kötet, és egy teljesen logikus felépítést követ, holott a régi, népi világ ugyanúgy megelevenedik itt, mint a járványidő alatti karanténok által hozott, igencsak frissen ismerős elszigeteltség. Nekem pedig a személyes kedvenceim a harmadik ciklus párhuzamos sorsokat futtató történetei, amelyben a szereplők útjai egy-egy ponton találkoznak, hogy aztán nyakláncról szétszaladt szemekként guruljanak más-más irányokba. A Valami népi az egyik legjobb könyv, amit idén a kezembe vettem.
