A tudás bástyája – „Hetvenkedik” a dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Gimnázium

FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL 

„Miénk itt a tér, mert mi nőttünk itt fel…” Az LGT híres daláról a középiskolai éveim helyszíne, a dunaszerdahelyi Szent István tér (lánykori nevén: Május 1. tér) jut az eszembe. Egy olyan térről beszélünk, amelyet a múltban és ma is iskolák gyűrűje fog körül – mellette pedig a park, a régi szerelmek lábnyomával, a csókok ízével… 2019 tavaszán friss vezetés vette kezébe a Vámbéry Ármin Gimnázium irányítását. Egy olyan intézményét, amely immáron hetven éve neveli és indítja útnak az egyetemek felé a város, sőt a járás ifjúságát. Mai beszélgetőtársam Valkai Anett, a Vámbéry Ármin Gimnázium igazgató asszonya.

Az interjú megjelent a Klikkout 2022/szeptemberi számában.

Szervusz Anett, köszönjük, hogy elfogadtad a meghívásunkat és megtiszteltél bennünket!

Köszönöm a meghívást!

Hogy pihen és hogyan töltődik fel nyáron egy intézményvezető?

Három éve vagyok a gimnázium igazgatója és azt mondhatom, nem igazán sikerül pihenni a nyáron. Ebben az évszakban nagyon sok időt szánunk az épület felújítására, jelenleg is négy-öt tanteremben folyik a parkettázás, festetés. Nagyszombat megye segítségével a nyár végén megépítettük az új sportpályát, augusztus végén pedig egy kinti tantermet fogunk építtetni – szintén a megye segítségével. Itt osztályfőnöki és etikaórákat fogunk tartani a szabadban.

Hogy lehet ezt „megépíteni”, ha eleve kint van?

Egy lugas építésével oldjuk meg ezt.

Ez akkor azt jelenti, hogy idén nyáron sem pihentél. 2019-ben egy új csapattal vetted át a gimnázium irányítását, de közbeszólt a koronavírus-járvány, így valószínűleg nehéz évek állnak mögötted…

Igen. Egyrészt a járvány, másrészt pedig az alacsony diákszám miatt, évfolyamonként mindössze két osztályt tudtunk nyitni.

Ez változott azóta?

Igen, ezt az évet már sikertörténetnek nyilváníthatom, 157 jelentkezőnk volt, akik közül 69 diákot vettünk fel, három párhuzamos osztályt nyitunk.

Ez remek eredmény. Valamikor a gimnázium négy osztállyal működött, sőt volt nyolcosztályos részleg is. Úgy hallottam, hogy a leendő hatodikosok között nagy az érdeklődés a nyolcosztályos rendszer iránt. A célok között szerepel ennek az újraindítása?

Nagyon szeretném újraindítani a nyolcéves képzést is. Nagyszombat megyétől ígéretet kaptam azt illetően, hogy ismét indíthatunk nyolcéves osztályt, ha lesz rá megfelelő igény, de szeptemberben fognak dönteni arról, milyen kvótát kapunk.


KAPCSOLÓDÓ: 
Menyhárt Dodi vendége Valkai Anett | Magunk között

Beszélgessünk egy kicsit a kvótákról. Többször is említetted már Nagyszombat megyét, amely olyan sok mindent meghatároz egy gimnázium életében, hogy az ember nem is gondolná. Konkrétan miket?

Nagyszombat megye a Vámbéry Ármin Gimnázium fenntartója. Egyrészt felel az épületért és annak fenntartásáért, másfelől pedig meghatározza gimnázium működtetését.

Az elmúlt öt év során elég sok felújítás történt, kívülről is megújult a gimnázium…

Az utóbbi öt évben végbemenő változások a fenntartónak, illetve a Nagyszombat megyei képviselőknek köszönhetőek.

Mi mindent sikerült felújítani?

Az épület külső falát beszigetelték és megépítették a sportpályákat: a futópályát, a műfüves és a kosárlabda pályát.

Ez a külcsín, de szerintem az iskola lelkületét az a munka adja, ami ti, pedagógusok végeztek a falakon belül. Annak idején Dobó István is úgy fogalmazott, hogy a „falak ereje nem a kövekben vagyon, hanem a védők lelkében.” Ebből kiindulva az iskola lelkülete mindig a tanári kar munkáját tükrözi vissza. Milyen a jelenlegi tanári csapat?

Nagyon jó kollektívával dolgozhatom együtt. Érzésem szerint mindegyik tanár a maximumot hozza a saját területén – a diákok számára képesek vagyunk biztosítani a teljes szakmai felkészültséget. A tanári karban, továbbá a tanárok és a diákok között is nagyon jó a kapcsolat.

Milyenek a mai diákok? Én még a múlt században jártam iskolába, s az ember gyakran gondolja azt, hogy az ő diákévei voltak a legszebbek, mi voltunk a legjobbak, a legtehetségesebbek… Milyen a huszonegyedik század tanulója?

Nagyon szeretem őket. Kicsit mások, mint mi voltunk, hiszen nyitottabb a világ, éppen ezért sokkal több információval rendelkeznek minden területen, mint mi.

Akkoriban az alaptudást a könyvekből, tanároktól és a könyvtárakból kaptuk – manapság pedig az internetnek köszönhetően a diákok hatalmas tudásanyaggal rendelkeznek a reál- és humánterületen egyaránt.

A mi feladatunk, hogy ezt a „tudáskáoszt” rendezzük a fejükben, és hogy létrehozzuk az egyensúlyt. A tanárok az órákon inkább irányítanak és összehangolják a diákok által megszerzett tudásanyagot, kevesebb a frontális oktatás.

Számos olyan forrás található az interneten, amelyről a diák nem tudja eldönteni, hogy az hiteles forrás-e. A ti munkátokhoz tartozik az ilyen dolgok helyretétele?

Igen. Fő feladatunk kiszűrni a dolgokat és helyre tenni a diákok által megszerzett ismeretanyagból a szükséges tudást.

Három éve igazgatod a gimnáziumot, de előtte már tanárként is ott dolgoztál. Visszajárnak a nálatok végzett diákok és elmondják, mi van velük?

Szerencsére visszajárnak, és az elmúlt három évben nagyon jól működött a diáktanács intézménye is. Van egy aktív vezetője, aki szórakoztató programokat és előadásokat szervez az iskola diákjai részére. A visszajárók által képet kapunk az egyes egyetemek színvonaláról is. Ugyancsak három éve indítottuk be a mentorprogramot, amelyet sajnos a koronavírus-járvány miatt rövid időre meg kellett szakítanunk.

Ezen a nyáron pedig találtam olyan egykori diákokat, akik az öregdiák klub tagjai lettek: ők előadásokat fognak tartani a mostani diákoknak, megosztva velük a saját sikertörténetüket, továbbá útmutatót adnak a továbbtanulási lehetőségekről is.

Akkor mondhatjuk, hogy egyfajta életpályamodellt mutatnak be, ami szerintem egy remek dolog. Hogyan csapódik le a koronavírus-járvánnyal sújtott évek a diákok lelkületén és tudásán? Nemcsak az oktatás megszervezésével kellett megbirkóznotok, hanem azzal a ténnyel is, hogy a Vámbéry Ármin Gimnázium a környék gyűjtőiskolája, és a járvány alaposan megnehezítette a dolgotokat. 

Elsősorban azt tapasztaltuk, hogy a diákok nagyon gyorsan alkalmazkodnak az új környezethez, nagyon jól érzik magukat a középiskolában, amely valamelyest szabadabb szellemet biztosít az alapiskolához képest. Jobban figyelünk a véleményükre, hiszen a harmadikos-negyedikes diákok már betöltötték a tizennyolcadik életévüket, vagyis felnőttnek számítanak. A járvány miatt sajnos a diákoknak két évig otthonról kellett tanulni, és a hiányosságokat elsősorban a reáltantárgyak között vettük észre. Azt éreztük, hogy a korábbiakhoz képest picit esett a színvonal.

Mit tudtok ilyenkor tenni?

Türelmesebbek vagyunk, próbáljuk sokkal alaposabban megmagyarázni a tananyagot, állandóan megerősítést kérünk a diákoktól. Ezeken kívül a tanulmányi utalványokat körtevékenység formájában arra használjuk fel, hogy ezeket a hiányosságokat pótolni tudják az első évfolyamban. Célunk, hogy a második-harmadik évfolyamban már az érettségire, illetve a főiskolai felvételire tudjanak összpontosítani.

Dunaszerdahely a gimnáziumok városa, hiszen egy valamivel több, mint huszonkétezer lakosú városban négy is működik: a szlovák gimnázium, a sportgimnázium, a magángimnázium és a Vámbéry Ármin Gimnázium. Milyen pluszt tudtok ti nyújtani a diákoknak?

Állandóan próbáljuk kicsit módosítani az iskolaprogramot és új lehetőségeket biztosítani.

A járvány után nagyon fontos a közösségi szellem építése, ezért csapatépítő napokat tartunk. Ilyenkor egész nap osztály- és iskolaszintű programokat, elméleti és sportversenyeket szervezünk.

Közkedvelt az ötszázdarabos puzzle-kirakó versenyünk, amelyben az osztályok versengenek egymással. Ezen akciók elsődleges feladata, hogy az összes diák megismerje egymást, hiszen az elkövetkezendő években nemcsak az lesz a fontos, hogy mérnök, orvos, jogász, esetleg tanár válik a diákokból, hanem az is, hogy milyen kapcsolatokat épített ki a gimnáziumban, miként alakult a közösségi élete. Embernevelésről szól az egész.

A nyelviskola beköltözött a gimnázium falai közé. Azt gondolom, hogy aki ide jár, annak lehetősége nyílik a nyelvtanulásra is ezáltal…

2021 szeptemberében a gimnázium részeként nyílt meg a nyelviskola. Szerencsére rögtön az első évben elég komoly érdeklődés volt, a nyelviskolának 140 diákja volt az első tanévben. Kicsikkel, gimnazistákkal, de felnőttekkel is foglalkozunk. Diákjaink elsősorban az angol nyelvre jelentkeztek alap-, közép-, illetve haladó szintre. Emellett a német, olasz és a spanyol nyelvet is oktatjuk.

Nyelvvizsgát is lehet tenni?

Igen. Együtt dolgozunk a pozsonyi Védcölöp utcai (Palisády) nyelviskolával, amely négyezer diákjával Szlovákia legnagyobb nyelviskolája. Az angol nyelvből az oxfordi, németből pedig a Goethe Institut nyelvvizsgáját tehetik le a diákok. Együttműködési szerződésünk van egy pozsonyi iskolával, nemrég pedig egy nyitrai gimnáziummal is felvettem a kapcsolatot, amely szerkezetét tekintve megegyezik a Vámbéry Ármin Gimnáziummal, tehát gimnázium és nyelviskola egyben. Ők már egy éve az úgynevezett cambridge-i nyelvvizsgát is biztosítják. Bízom benne, hogy hamarosan sikerül velük is együttműködési szerződést kötnünk, illetve testvériskolákká válunk.

Ezek komoly lépések. 1951. szeptember 1-jén indult meg a képzés az iskolában, tehát tavaly ünnepelte fennállása hetvenedik évfordulóját, bár gondolom, a koronavírus-járvány miatt nem volt nagy ünneplés. Ha jól tudom, idén szeptember nyolcadikán nagy dobásra készültök…

Igen, szeretnénk megünnepelni a gimnázium hetvenedik évfordulóját. Bár igaz, hogy szeptember elsején már a 72. tanévet kezdjük, de egy kis időeltolódással a Csaplár Benedek Városi Művelődési Központban megtartjuk az ünnepséget, amelyre az iskolánk diákjai mellett további 170 vendéget várunk, a nyugalmazott pedagógusainkat is beleértve. Az egykori és a jelenlegi diákjaink egyaránt színvonalas műsorral készülnek.

Mindketten a Vámbéry Ármin Gimnáziumba jártunk. Nekem csak az akkori időkből van emlékem a gimiről, és mint tudjuk, az idő minden emléket megszépít, te viszont része vagy az iskola jelenének is. Milyen a Vámbéry Ármin Gimnázium ma?

Úgy érzem, pozitív irányú változásról beszélhetek annak tükrében, hogy bár tiszteletben tartjuk a gimnázium múltját, igyekszünk alkalmazkodni a jelenhez, felvesszük a ritmust, és megpróbáljuk a diákjainkat a jelen igényeinek megfelelően felkészíteni a sikeres jövőjükre.

Köszönöm szépen a beszélgetést, a szeptember 8-i ünneplésre pedig sok sikert kívánok. Nektek kitartást, türelmet kívánnék az új tanévben, és azt, hogy az általad említett jó klímát még tovább tudjátok fokozni a gimnáziumban!

Köszönöm szépen. Egész nyáron azon dolgozunk, hogy jól sikerüljön az ünnepség, és képes legyen felidézni a mögöttünk álló hetven évet. Szeptember 8-án bemutatjuk a „hetvenes” emlékkönyvet, amely ezt követően megvásárolható lesz a boltokban. A könyv egy része is a mentorprogramunkról szól, tehát megszólítottuk iskolánk volt diákjait, akik sikeresek a saját szakterületükön. Olyan volt diákokat is felkerestünk, akiknek családtagjai generációk óta az iskolánkat látogatták – ők is elmondják a saját életútjukat.

Zárszóként akkor annyit mondhatnánk, hogy a Vámbéry Ármin Gimnázium volt, van és reményeink szerint lesz is. Köszönöm a beszélgetést!

 

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább