Nem titkolom, nekem egyik legkedvesebb versem Shakespeare LXXV. szonettje, melyet Szabó Lőrinc fantasztikus fordításában ismerhettünk meg. Így kifejezetten örömteli kihívásként éltem meg az ötletet, hogy készítsünk egy átiratot belőle, még akkor is, ha ez egyébként nem nekünk jutott eszünkbe elsőként, hanem Petri Györgynek. Olyan erős szövegekről van szó, melyekkel természetesen nem érzem, hogy felvehetném a versenyt, ettől függetlenül a sorok lüktetése magával ragadott, és igyekeztem felnőni a feladathoz. Remélem, sikerül majd inspirálnom titeket, hogy olvassátok el az eredeti szöveget is újra, de Petri „Az vagy nekem, mint seggnek a tenyér” kezdetű verse is mindenképpen megér egy (vagy inkább sok) olvasást.
Sipos Janka: 75 szó (nett)
Az vagy nekem, mint pofonnak tenyér,
Rossz matekosnak deriváltak s törtek,
Grófkisasszonynak súlyos baltanyél,
Rossz idegekre bármi, ami pörget.
Csupa él és szél, hívogatónak nem nevezném
Személyiséged. Az orrcimpád remeg,
Ahogyan fened ellenem a pengéd.
S hogy hogy kontrázom, majdnem egyre megy.
Jól van, ne fáradj. Ez a ló betört.
Kapitulálok, és nem forgatok
Fejemben semmit, szívedben se tőrt.
(Elsősorban azért, mert nem tudok.)
Szavaid súlya azért sem nyom agyon.
Magamban az űrt parlagon hagyom.
