POÓR TIBOR: A magyar válogatott egy újabb remek eredményt ért el, egy teljesen egál első félidővel és remek, harcias második félidei küzdéssel, és az utolsó percekben a megfontolt eredmény tartásával. Igen, végigizgultuk a második félidőt, de itt már minden nézőben sokkal nagyobb a jó eredménybe vetett hit, mint Rossi előtt, de gyakorlatilag több évre visszamehetnénk a történelemben, hogy a válogatott már rég volt ilyen erős, és hitt magában ennyire, hogy nyerni tud nemcsak az átlagos válogatottakkal szemben. Egy igazi ünnep lesz a hétfői meccs, bármilyen lesz is az eredmény az olaszok elleni meccsnek – és mi se ábrázolja jobban ezt az időszakot, mint Szalai Ádám nyilatkozata a a meccs után – az arcára volt írva minden. Igen, igaza volt nemrég egy német játékosnak, hogy nagyon nehéz a magyar válogatott ellen játszani – s ez ma is megmutatkozott. A pont az i betűre még hiányzik, tehát jó pihenést srácok és szurkolók – bravó Rossi és csapata!
SZIGETI ATTILA: Én kérek elnézést! A mérkőzés himnuszai alatt végigmértem ezt a német válogatottat, és picit féltettem Szalaiékat. Aztán HajdúBé azt mondja, hogy 9-szer jobbak a németek a magyaroktól. Itt kérem már a közhelyeket és a papírformát régen elfelejthetjük. Ez a magyar válogatott tud focizni. Technikailag, taktikailag és abban a bizonyos fociszívben is felülmúltuk a világbajnokokat. Rossi mester egy olyan futballt alkotott, és mára már testre szabott a magyaroknak, hogy a világon egy futballnagyhatalom sem mehet biztosra ellenünk. A taktikát nem lehetne részletesen ebben a rövid elemzésben leírni, de nem volt benne semmi „tudományos”. Az első félidei jó játékot megtoldottuk egy másik félidei jó védekezéssel, és megvertük odahaza a németeket. Szép volt, fiúk.
