POÓR TIBOR: Azt hiszem, ha Magyarország rendelkezne egy Maracána kaliberű stadionnal (a régi 206 000 kapacitással), akkor az is megtelt volna ma. Kétszázezres jegyigénylés van sok helyen, Magyarországon el is mentek volna az emberek… Na, szóval, a meccs döntő pillanata – 0-1-es állásnál, három ilyen helyzetből a világ bármelyik kapusát vállra lehet fektetni, kivéve egy kapust – Donnarummát… A sportszerűség kedvéért azért meg kell jegyezni, hogy főleg az első félidőben higgadtabban és rutinosabban játszott az olasz válogatott, nem becsülték le a magyar csapatot, és kétgólos hátrányt már nagyon nehéz lefaragni az olaszok ellen – Mancini mester bizony nem egy Tarkovič…
A játékvezetői teljesítményhez: a meccs előtt és utána is amondó voltam, vagyok, hogy a játékvezetők java része a foci egyik legnagyobb szégyenei. Pont. Végeredményben, a Rossi és a Szalai Ádám vezette válogatott valami káprázatos pillanatokat varázsolt a Nemzetek Liga eme csoportjában, ez a mérkőzés is szép pillanatokat hozó jó kis meccs volt a sok dögunalmas mérkőzéssel szemben , amelyek kísérik a többi csoportot. Rettentően sokat merítettek és meríthetnek a játékosok, valamint maga Rossi és a stábja ezekből a találkozókból, szinte meccsről meccsre magabiztosabb csapatot láttunk, és egy olyan gárdát, ami a szemünk előtt válik naggyá a nagyok között is. Ezt folytatni kell, Rossival és ezzel a csapatszellemmel. Bravó nemzeti válogatott, köszönjük srácok, és köszönjük Ádám, ezek a hetek, hónapok a te nagy érdemeid is!
SZIGETI ATTILA: Véleményem szerint ma is jól játszott a magyar labdarúgó-válogatott, viszont az az apró fociszerencse, ami eddig kísérte a játékunkat, most elhagyott bennünket. Az sem elhanyagolható tény, hogy az ellenfél kapujában a világ egyik legjobbja szerepel. Donnarumma szinte már a lehetetlent is kivédte, játékostársai pedig szinte 100%-ban használták ki az adódó lehetőségeket. Személy szerint nekem az tetszett, hogy ez a két válogatott nagyon szívfutballt játszik, és Roberto Mancini hasonló felfogást próbál elültetni játékosaiban, mint Marco Rossi. Ma taktikailag az olasz pontosság – főleg az első félidőben – és az 5 középpályás döntött. Tény, hogy az olaszok nagyon komolyan vették a magyar csapatot, és erre több mint büszkék lehetünk. Úgy érzem, ezt a sorozatot megköszönhetjük a magyar válogatott minden tagjának és a szakmai stábnak egyaránt, hiszen régen kaptunk ilyen eredményeket tőlük. Hajrá, magyarok! ????????
