Nem fogjátok elhinni, de nekem már megint akkora mázlim volt, hogy két elképesztő emberrel beszélgethettem, akik nagyon fontos szerepet töltenek be a média világában. Talán úgy jellemezném őket, hogy mindkettőjükben van valami nagyon különleges, amitől kitűnnek a tömegből. Bemutatom nektek Herczeg Zsoltot és Szentendrei Adriennt.
Herczeg Zsolt már 21 évesen a főszerkesztője lett egy újságnak és egy rádiónak egyaránt. 2003-óta hallhatjuk őt Magyarország egyik rádiójában, az InfoRádióban. Ezenkívül érdemes megemlíteni a médiaoktatói munkáját, fontos szerepet tölt be a Diákújságírók Országos Egyesületében. A sokszínű és elképesztően jó írásai megtalálhatóak a WMN online magazin oldalán. 2018-ban megjelent a Büfik és bukások című könyve, aminek folytatása 3 évvel később érkezett. Két gyerkőc édesapja, akit ritka értékes emberként tudnék jellemezni, kinek humora határtalan.
Szentendrei Adrienn az M2 gyerekcsatorna vezető szerkesztője, aki 18 évig dolgozott pedagógusként, viszont régi álmát beteljesítve kipróbálta magát a média világában. Először gyakornokként dolgozott Szegeden, majd az M2 gyerekcsatornánál folytatta karrierjét, ahol azóta különleges ötleteivel színesíti az M2 Hetedhét Kaland című műsorát, immár 10 éve. Adri egy elképesztően vagány nőszemély, aki nem fél megvalósítani az ötleteit (még akkor sem, ha a forgatás miatt egy barlang szűk résén át kell mászni…).
Milyen a média világa a te szemszögedből?
Herczeg Zsolt: Izgalmas, felelősségteljes, sok kétséget és dilemmát felsorakoztató, néha fárasztó, de nagyon sok élményt adó. A média világa manapság már nagyon sokszínű és mind másmilyen. Én a hivatásos újságírást szeretem, hiszen változatos munka, valamint lehetőséget ad arra, hogy olyan emberekkel beszélgessek, akikkel egyébként sohasem tudnék. A szabadidőmben nem biztos, hogy lenne rá alkalmam.
Szentendrei Adrienn: Varázslatos! Egy olyan fórum, amin keresztül szinte bárkihez eljuthatunk, de hatalmas felelősség is van abban, amit közvetítünk. Mondhatni, hogy ez egy nehéz világ, egy nehéz szakma. Walt Disney munkásságát nagyra tartom, ő egy hatalmas zseni volt. Példaképemnek tekintem őt, mert maga köré tudott gyűjteni iszonyatosan tehetséges embereket. Pontosan ezért igyekszem én is magam köré gyűjteni olyan embereket, akik tehetségesek és kiválóan értenek ahhoz, amit csinálnak.
Számodra mi olyan különleges ebben a szakmában?
H. Zs.: A munkám része, hogy érdekes dolgokról olvassak, ezekről pedig érdekes emberekkel beszéljek. Ez kitölti a nap 24 óráját, hiszen ez nem egy munkakör, hanem egy világlátás. A rádiózás hatalmas szívügyem, amitől 30 év alatt nagyon sok élményt kaptam. Fontos, amit csinálok, az emberek hallgatják, talán tájékozottabbak lesznek, lehet, hogy emiatt sokkal okosabb döntéseket hoznak. Minden újságíró szeretne elérni valamilyen változást a munkájával, ez nagyon ritkán sikerül, de legalább az ember lelkiismerete tiszta, mert én szóltam! 😀 De néha talán sikerül adni az embereknek, hiszen a rádió, az szól hozzájuk.
Sz. A.: Szerintem ez a kreatív emberek szakmája, akikben lakozik egy csomó olyan ötlet, ami nem biztos, hogy hagyományos, hanem inkább különleges. A bennem lakozó ötleteket meg tudom mutatni filmeken keresztül. Gyerekműsorban dolgozom, a gyerekek fantáziáját, s lelküket szeretném úgy formálni, hogy egy jobb világ kerekedjen ki.
Mi jut eszedbe, ha azt mondom ALKOTÁS?
H. Zs.: Mondhatni, hogy a hírújságírás egy favágás, ahol a teljesítmény, a gyorsaság, a mennyiség fontos, ami nekem örömet okoz. Érdekelnek azok a témák, amikkel foglalkozom, viszont a technikai oldalát is szeretem, tehát előállítani egy hanganyagot. De az írói munkám teljesen független az újságírói munkámtól. Újságíróként egy objektív, független tényekkel foglalkozó ember vagyok, ettől nagyon távol van az, amikor író vagyok. Főként személyes történeteket írok, ráadásul humorosan, megindító módon.
Sz. A.: Ez kicsit önmegvalósítás is. Szeretnék minél több bennem lakozó ötletet megmutatni. A legnagyobb hátránya az én szakmámnak az alkotói válság. Folyamatosan kell gyártani az anyagot, ami egy darabig nagyon jól működik, viszont egy idő után azt veszem észre, hogy az összes ötletemet ellőttem. De akkor is kell készíteni, mert muszáj. Előfordul, hogy csak a határidő az, ami meg tudja hozni az ötletet. Számomra ez nem olyan jó, mert én szeretek sokat gondolkodni egy-egy filmen, témán.
