A kapcsolat két emberről szól. Két olyan emberről, akik szeretik, tisztelik és becsülik egymást. Mindent megtesznek a másikért, hiszen az fontos a számukra. Na, de mi van akkor, ha az egyik fél túlzásba viszi a ragaszkodást?
Hogy szemléltessem, mire gondolok, felsorolom néhány saját tapasztalatomat.
– Ha kedvesed minden alkalommal kizárólag veled együtt hajlandó tusolni, ellenkező esetben durcáskodik, az túlzott ragaszkodás.
– Ha a párod nem engedi, hogy nélküle menj bárhová, még a csajos estékre is el akar kísérni, az túlzott ragaszkodás.
– Ha még indokolt esetben sem hajlandó külön tölteni tőled egy éjszakát, az túlzott ragaszkodás.
– Ha még enni sem hajlandó nélküled, inkább éhezik, míg te haza nem érsz, az túlzott ragaszkodás.
– Ha egy pillanatra sem képes elengedni a kezedet, legyen szó bármilyen élethelyzetről, az túlzott ragaszkodás.
Hogy ezeknek mi a következménye? Ilyen szintű kisajátítás, ragaszkodás mellett a párod úgy fogja érezni magát, mint egy kalitkába zárt kismadár. S nem, hogy jobban fog szeretni, de egyenesen menekülni fog onnét. Hiszen úgy fogja érezni, hogy minden szabadságától meg akarod őt fosztani. Bizonyos mértékű szabadságra márpedig mindenkinek szüksége van. A kapcsolat nem arról szól, hogy magunkhoz láncoljuk szerelmünket. Támogatni kell a másikat és hagyni szárnyalni… ☺️
