NYITÓKÉP: SZABÓ PÉTER PÁL
Tudom srácok, Ti profik vagytok, nem köt ide semmi benneteket és a Duna hullámait, amit a mezeteken viseltek, csak kevesetek látta bőszen tombolni. Nem is várom el Tőletek, hogy megértsétek, nekünk mi a Duna, vagy miért van a város címerében a szerda jele, hogy miért hívják Szerdahelynek a várost. Nem, én ezt most elengedem, mert valószínűleg nektek is megvan a saját keresztetek. Biztos, hogy megvan!
Tudom, hogy megvan! Ember vagyok, pont mint Ti, vannak érzéseim, könnyeim, bár néha csak a lelkem sír, máskor dühösen tajtékzik. Ismerem például a szír helyzetet, hírek szintjén átéltem a délszláv háborút. Olvastam a gyarmati időkről, a szegénységről, de a nincstelenségről is, amiből egy kisgyerek kitörni készül a foci által, hogy ne csak önmagának legyen jobb a sorsa, de a népét is segítse ezáltal. Tulajdonképpen mi sem voltunk gazdagok, megesett, hogy két gatyám volt összesen, de az mindig tiszta. Anyám adott az ilyen dolgokra, vasárnaponként húst ettünk és pudingot főzött desszert gyanánt. Aztán a faterral meccsre mentünk…
Abban az időben a DAC-nak csupán egy pályája volt, meg hátul a salak, gyerekeknek Sikabony.
Ti még fiatalok vagytok, bárhonnan is jöttetek, itt azért akad egy kis színvonal, nemde? A nagy öregek nem tudták, mi az izomrögzítő tapasz meg a krioszauna, Isten lássa lelkemet – nem rosszból –, de mégsem nyafogtak ennyit mint Ti, pedig sok volt a hupli azon a pályán. Ők csak fociztak, nyertek is egy kupát, ami nektek ilyen körülmények között sem megy. És évről évre ez megy, pedig Ti profik vagytok, bár Nektek mindegy, éppen azért, mert profik vagytok?! Szív nélkül nehéz is…
Poprád, Besztercebánya, Komárom, Homonna! Waterloo?
Ha én képes vagyok átérezni a ti fájdalmatokat, ti miért nem bírjátok megérteni a mi szégyenünket? Évről évre szégyent hoztok a fejünkre srácok, nem azzal, hogy nem nyertek semmilyen címet, hanem mert képesek vagytok olyan olcsón adni a bőrötöket, mint az örömlányok a sarkon. Évről évre ez van, unom cseszd meg, hogy nektek könyörögnünk kell! Érted, cseszd meg, unom, rühellem érte már magamat!
És a vezetőség mindezt miért tolerálja? Sosem megy be az öltözőbe senki, hogy rendet rakjon? Vagy esetleg a saját sorait rendezze…
Szép ez az új stadion, mondtam is a gyereknek, hogy egyszer eszünk majd falatkákat a VIP-ben, apának ilyen nem adatott meg, bár nem is vágyott rá. Neki elég volt, ha a Rudo Pavlík rákacsintott a bedobásnál, mikor a kerítéshez volt préselődve a cimboráival együtt üvöltötte, hogy:
– Édesanyám, Kedves anyám, csak az a kérésem…
Egy hétig a fellegekben járt, nem is szólhattak hozzá. Ti meg olyanok vagytok már nekem, mint a primadonnák, lassan hiába fogtok nyafogni, nem hat már meg. Olyan ez a közeg, mint az a piros alma a mesében, ami kívülről gyönyörűen csillog, de belül a kukacok rágják!
Volt rá elég idő, hogy ne így gondoljam! Jól van ez így, fiúk? Uraim, Önöknek ott fent ez megfelel?
Anno két órát sorakoztam a belépőjegyért, amit most ingyen osztogatnának, ha ennyiért, meg annyiért veszek valamit a Shopban. Hogy felhánytorgatom? Dehogy hánytorgatom, imádok a DAC-múzeumba járni, kár, hogy ti a felét sem értitek annak, ami ott van. Meg a Duna hullámait sem ismeritek. Tudjátok, mikor kiöntött ez a nyavalyás, az ultrák meg a szurkolók mentek homokzsákokat rakni, hogy mentsék az emberek életét. Ők ismerték a hullámok erejét, Ti nem. Minket itt annyiszor megaláztak már, mert más nyelven beszélünk, más a kultúránk és talán mi is csak kitörni szerettünk volna a foci által. Hogy megismerje a világ a sorsunk, a létünk. Volt idő, amikor ajánlottam volna valamiféle barter üzletet, a Ti sorsotokat, a miénkkel együtt láttatni. Ti fociztok, mi tüzeljük a focitokat.
De egyre inkább úgy érzem, hogy engem ez már nem érdekel. Ez a modern foci engem már nem hoz lázba, nem az enyém, nem is ismerem.
Ahogy Ti sem ismeritek a Duna hullámait, szóval kvittek vagyunk. De minek is jártatom a számat, úgysem jut el hozzátok. Utoljára akkor érdekelte játékost a DAC, amikor egy alkalommal az egykori kapusunk lefordíttatta velem a Nélküledet szlovákra… ő meg, hogy majd felírja angolul is az öltöző ajtajára. Kikaptam miatta, mert árulónak mondtak egyesek, pedig csak megtiszteltem az együttérzést. Na csá’, mentem dolgozni, nektek jó pihenést. Gondolom megviselt benneteket a hosszú út, legyetek jók, ha tudtok!
HOMONNA–DAC 1904 2:1 (0:1)
Slovanft Cup, 4. forduló, kiestünk
Gólszerzőnk: Leginus
DAC 1904: Veszelinov – Blackman (84. Andzouana), Kružliak, Muhamedbegovic, Ciganiks (90. Dimun) – Nebyla (84. Veselovský), Fazlagić, Kalmár – Ramadan, Balogh (46. Krstović), Leginus.
KAPCSOLÓDÓ:
A SzerdaHelyzet nyilatkozik a Homonna–DAC (2:1) kupamérkőzésről
