A cikk megjelent a Klikk Out 2022/10. számában.
Tóth Krisztina új regénye egy nem túl távoli jövőben játszódó disztópia.
A polgárháború utáni ország lakosai között egyre nagyobb a társadalmi szakadék, de a feszültség is. Aki még nem csúszott le végérvényesen, leprásként kerüli a lezárt városrészekbe szorult szegények zúgolódó hordáit, melyekről a propaganda naponta azt harsogja a fülébe, hogy veszélyt jelentenek. Aki nem kegyvesztett, az vagy megalkuvó, vagy a családját félti, de persze olyanok is akadnak, akik meggyőződésből állnak a hatalom mellett, és kihasználják, élvezik kiváltságos helyzetüket.
E nyomasztó háttér előtt bontakozik ki szépen lassan, szövevényes módon egy negyvenes egyetemi tanárnő, az ő pszichológusa, valamint egy fiatal férfi sorsa, aki meg van győződve arról, hogy a nő csakis az ő anyja lehet, holott Gizi/Giselle gyermektelen.
Nagyon szeretem Tóth Krisztina verseit, és ezt a regényét is szerettem. Gyönyörűen megírt, sötéten izzó próza. Nehéz volt éjjelenként a könyvjelzőt a lapok közé csúsztatni, és eloltani az olvasólámpát.
