Az ankét megjelent a Klikk Out 2022/10. számában.
Fotók: Ugróczky István
Süke Beáta és Várady Zsuzsanna már hosszú évek óta a Kodály Zoltán Alapiskola alsó tagozatos tanító nénijei, akik mindig hatalmas szeretettel fogadják a kisiskolásokat. Mindketten elmondták, hogy nagyon szeretik a hivatásukat, amihez én még annyit fűznék hozzá, hogy ezt a diákok is elképesztően érzik.
Apró pimasz kiselsősként egy kulisszatitkot derítettem ki, és ugyan azóta már jó pár év eltelt, végre volt alkalmam erre is rákérdezni. Nem titok, hogy amikor én megérkeztem az iskolába, akkor Zsuzsa néni volt az első osztályfőnököm, a másik osztályban pedig Bea néni volt a góré, tehát gyakran láttuk egymást. Már egész korán felfedeztem a lényeget, amit számomra nem a betűk jelentettek, a számok birodalma meg aztán tényleg nem, hanem Bea néni sutyi csokijai, amik a fiókban lapultak. Végre volt lehetőségem megkérdezni, hogy minek annyi… Kiderült, hogy a sutyi csokit nem Bea néni eszi bánatában, hanem főként szülinapokra, esetleg vigasztalásra kell. Viccet félretéve, megtiszteltetés volt beszélgetni azokkal a tanító nénikkel, akik engem is kísértek az utamon. Tartozom nekik, mégpedig sok hálával. Köszönöm!
Hogyan lehet olyan atmoszférát/ légkört teremteni a gyerekeknek, hogy ne sírással induljon a reggel?
Süke Beáta: Leggyakrabban már a nyár folyamán van alkalmunk találkozni az elsőseinkkel, tehát nem szeptemberben látjuk egymást először. Néha előfordul az is, hogy valaki később jön, esetleg nem tud részt venni a Cifra Palota elnevezésű beíratási programon. Nekem van erre egy cseles módszerem, amit a Facebook világának köszönhetek. Miután megvan a lista az elsősökről, a nyáron rákeresek a szülőkre, hogy megtaláljam a gyerkőcöket. Nekem fontos, hogy már a tanévnyitón tudjam üdvözölni a gyerekeket. Érezzék azt, hogy tényleg vártam őket, felismerem őket, tehát én nevekkel szoktam fogadni a gyerekeket. A szülők néha meg is szoktak lepődni, hogy honnan tudom már az első nap a neveiket. Ilyenkor el szoktam ismerni, hogy én „Facebook-huszár” vagyok. 😀 Ha már van valami apróság, akár egy háziállat, egy új frizura, akár egy új ruha, akkor már az elején tudok kapcsolatot teremteni.
Várady Zsuzsanna: Nagyban függ attól, hogy a család hogyan indítja a gyereket az iskolába. Én mosolyogva várom őket, ha valaki sír, megkérdezem, hogyan tudnék segíteni. Fontos, hogy érezzék a biztonságot, hogy jó helyen vannak. Nemrég láttuk a Cifra Palota elnevezésű beírató programnak a pozitív hatását. A Kodály Zoltán Alapiskola iskola-előkészítő foglalkozásának célja a képességfejlesztés, melynek 4 állomása van: mozgásfejlesztés, finommotorika fejlesztés, matematikai képességek fejlesztése, valamint a beszédkészség fejlesztése. Ez a program elérhető minden nagycsoportos óvodás számára, nem csak azoknak, akik hozzánk iratkoznak be. A foglalkozásokat iskolánk pedagógusai és pszichológusa vezetik.
Mennyi idő után bátorodnak meg az elsősök ebben a teljesen új környezetben?
S. B.: Főként attól függ, hogy a szülőkkel mikor találom meg a bizalmi kapcsolatot. Egy idő után már el merik mondani, ha esetleg van valami otthoni zűr, hiszen valamilyen szinten nekem is családtaggá kell válnom. Ők rám bízzák a legféltettebb kincsüket, aminek az a feltétele, hogy én is elmondok magamról dolgokat, tehát tőlük is elvárom ezt a bizalmat. Nekem azt kell tudnom, hogy melyik gyerkőc nem szokott reggelizni, előfordulhat, hogy hasfájós lesz, izgulós, rosszat álmodott, esetleg vita volt a testvérrel. Ha nekem ezek az információk megvannak, akkor én már tudom kezelni. Általában ezek a reggeli sírások a szülőknek szólnak, hiszen ők a közönség. Ilyen szinten én már nem vagyok érzelmileg zsarolható, mint az anyu. Már az év elején igyekszem olyan közösséget létrehozni, hogy a gyerekek tudják, bármilyen ügyben fordulhatnak hozzám, próbálok segíteni. Viszont a legfontosabb dolog, hogy egymást is védjék. Minden nap elmondjuk a szlogenünket: „Mi nem bántjuk egymást, hanem védjük!”. Az első napokon még én futok a sírós gyerek elé tárt karokkal, a többi napokon már minden futunk. A szeretet, a bizalom, a tisztelet csak akkor működik, hogyha a szülő és a tanító néni is ugyanazt az értéket képviseli. Kompromisszumokat kell kötnünk, lehet, hogy én szigorúbb vagyok, de otthon sokkal elnézőbbek. El kell tudniuk mesélni nekem, hogy mi az, ami működik az otthoni nevelésben, mi az, ami nem.
V. Zs.: Bizonyos időnek mindenképpen el kell telnie, amíg megszokják az új környezetet. Van a beszoktatási idő, amikor ugye kevesebb óraszámban tanítunk. Mondhatni, hogy körülbelül 1 hónap, amíg teljesen megszokják.
Hogyan kezelik a kialakult kötődést a gyerekekkel?
S. B.: Nagyon kialakul a kötődés, de ez normális. Van, hogy a szülők nyakában sírok, de van olyan is, hogy csak otthon, titokban. De a 31 év tanítás alatt kiderült számomra, hogy igazából nem búcsúzunk, hiszen itt vannak a folyosón. Időnként rájuk rontok, reggelenként beköszönök, mondhatni, hogy fokozatosan válunk le.
V. Zs.: Mindegyik osztályt nagyon nehéz elengedni, de szerencsére nem mennek olyan messzire.
