Győzelem, bármily nehéz is volt!

(DAC–Zólyombrézó, kicsit másképp)

FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL

Remélem, most senki nem jön azzal, hogy azért alakult így a mérkőzés, mert a vendégek nem lettek volna kellő partnerei a focinak! Azok voltak, nem védekezni jöttek, mint az általában Szerdahelyen szokás, hanem nyílt sisakos játékkal rukkoltak elő. A nyilatkozatok mögött továbbá megbújik egy feltételezett állítás, miszerint a DAC labdarúgói megúsztak egy vetkőzést. Amennyiben a meccs utolsó harmadában nem kerekedik felül a sárga-kékek győzni akarása, úgy vélem, ezúttal megtudhattuk volna, hogy a klubnak valóban következetes kemény magja van-e? A koreográfiáért egyébként tisztelet! – az ’56-os hősöknek!

Hálistennek sem egyikre, sem a másikra nem került sor, mert helyenként amilyen fáradt csapat benyomását keltette a DAC, még komolyabb szövődményeket okozhatott volna egy esetleges mezlevétel. Üde színfoltja lett a mérkőzésnek viszont a magyar szövetségi kapitány jelenléte. Kérdés csak az, Rossi mester csupán meccset jött nézni, vagy konkrét kiszemeltje is akadt? Kalmár kikártyázva, Balogh kipontozva, Hahn már rég nincs nálunk – marad még a Szánthó Regő, aki alig kapott levegőt a lecserélése előtt. Esetleg kedves cimborám szerint Ramadant figyelhette, akiről bevallom, nem tudtam, hogy lenne magyar útlevele is. Szerintem nincs. Volna itt egy utolsó opció, miszerint Rossi és Guľa barátok, a „frizurájuk” is egyforma…

Nos Marco, úgy vélem egy korty finom borocska jobban esett, mint bárki játéka az imént felsoroltak közül.

Egyébként vágom én a nép gondolatmenetét, és néha a szám szélébe harapok, mielőtt bármit is leírok. Azokat is megértem, akik szerint mindenkor ki kéne állnunk a csapat mellett, és azokat is, akik nem tűrnek olyan játékosokat, akik nem tisztelik a sárga-kék mezt. Nem a tudásuk legjavát nyújtanák, vagy ha mégis, hiba volt őket leszerződtetni – ez esetben a hiba nem a játékos személyében keresendő. A szurkolói folklór, vagyis az utca embere szerint csupán alibizmus a kupakudarc után Balogh és Ciganiks kizárása a keretből. Miért pont ők ketten? – s ha éppen ők ketten, akkor hozzájuk hasonlóan volna még „jelölt” bőven, ezt végső soron a klub is elismerte a kommunikációjában:

Figyelmeztették a játékosokat, hogy az adott körülmények függvényében többet vár el tőlük a klubvezetés és a szurkolók is.

Térjünk rá a mérkőzésre, illetve aktuális ellenfelünkre, tabellaszomszédunkra, akik az ország azon romantikus tájáról érkeztek, ahová szívesen jár a DAC-szurkoló is. Besztercebányára nemsokára mehetnek, a csapat beszáll az utazásba és a belépőjegy árába. Nemes gesztus, de részemről félő, hogy így majd olyanok is eljutnak, akik csak a hecc miatt tennék ezt, és bizony volt rá példa, hogy viselkedésük hagyott némi kívánnivalót maga után – amit a többség szívott meg. Az utazásnak megvan a maga kultúrája, ezt a többség bár tudja is…

Lévén október 23., csodálatos, 56-os élőképpel hangolt a B-közép, a DAC pedig három csatárral lépett pályára, jelezve ezzel offenzív szándékát.

Az időjárás inkább őszi, mint kellemes, a hangulat puskaporos, és persze az élőképből visszamaradt füsttől is kénes. Hiába a három támadó elöl, az első félidőben több mint kiegyenlített a játék képe: „Harcoljatok, harcoljatok!” csatakiáltással inspirált a szurkolótábor, de hiába. Ráadásul a térfélcserét követően a komoly iramot diktáló Zólyombrézó megszerezte a vezetést. Füttyszó és már-már lincshangulat lett úrrá egyszeriben.

Egészen a 69. percig kellett várnunk az egyenlítésre. Ramadan ível, Krstović fejel, majd ünnepel – 1:1.

„Még, még, még, ennyi nem elég!” – skandálta egyből a valamivel több mint négyezer drukker java része. Alig volt hátra pár perc, amikor Krstović teljesítette mindannyiunk óhaját, megszerezve ezzel a tizedik gólját a bajnokságban – 2:1. Még jó, hogy van ez a montenegrói srác, vert helyzetből álltunk fel általa, és minden bizonnyal a csapatot megmentette az újabb fricskától. Hogy ez egyeseknek nem nyerte volna el a tetszését, hát bizonyosan. Na, de ne is beszéljünk olyanról, amire nem került sor. A győzelem a Dunaszerdahelyé, bármily nehezen született, kellett a lelkeknek. Avanti ragazzi! Hajrá, DAC!

DAC 1904–ZÓLYOMBRÉZÓ 2:1 (0:0)

Gólszerzőnk: Krstović 2x

DAC: Petráš – Alex Pinto, Risvanis, Brunetti, Andzouana – Fazlagić (57. Nebyla), Dimun, Veselovský (88. Kružliak) – Szánthó (77. Blackman), Krstović, Leginus (57. Ramadan).

(Roberto)

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább