Sokan már a suli alatt „kirepülnek”. Találnak egy jobb iskolát máshol, vagy csak egyszerűen azért kell távolabbra járniuk, mert egyáltalán nincs megfelelő intézmény a közelben. Irány a kollégium. Önállósodnak.
Akik hamarabb maradnak magukra, hamarabb meg is tapasztalják döntéseik súlyát. Megfontoltabbak, óvatosabbak lesznek, de bátrabbak is. Tudják, hogy tetteiknek következményeik vannak, ennek ellenére örömmel kockáztatnak.
Megtanulnak élni. Amit nem abban mérünk, ki, hányszor, mit és mikor. Hanem abban, hogy meddig és hogyan. Ebben rejlik a dolgok nyitja. Életünk konkrét eseményei mellett eltörpül az a tudás, amit a két történés közti időben nyerünk. Az egyedüllét tudata, hogy alapvetően csakis magunkra számíthatunk, hogy a gondjainkkal elsősorban nekünk kell megbirkóznunk.
Nem múlja felül egy kótyagosan átbulizott éjszaka, egy jól sikerült randi, a tanári dicséret sem azt az érzést, ami egyik utcasaroktól a másikig eltölt, mialatt bevásárló szatyorral a kezedben sétálva azon gondolkodsz, hogy ha ma többet költesz, akkor jövő hétre már nem marad annyi pénzed. Vagy épp azon, hogy a csöpögést hogyan szünteted meg az albérleted mosogatójában, vagy azon, hogy szelel az ablak, javítani kellene a szigetelésen, vagy azon, hogy a legjobb barátnőd, haverod szülinapja mikor is lesz, holnap, vagy holnapután.
Gondolkodsz az életeden. Végre nem mások gondolkodnak helyetted a Téged érintő kérdésekben, hanem egyedül neked kell megoldást találnod a problémákra. Ha van is telefonos segítséged és a Google is a batárod, akkor is neked kell suhintanod a kalapáccsal, meghúzni a falban a csavart, megfőznöd az ételt, kiporszívóznod, és így tovább.
Az eltöltött idő alatt biztosan megtanulod, hogyan kell élned a saját életed. Ez pedig egy olyan lépcsőfok, amit még pártalálás előtt kellene meglépned.
A szülői otthon melegéből egyből beleugrani egy házasságba, hát… Sokan tesznek így. De attól tartok, hogy a saját családodból hozott felállás így nem változhat meg, és egy pár úgy kezd különálló életet, hogy valójában nem tanulták meg, milyen is valóban önállónak lenni.
