A cikk megjelent a Klikk Out 2022/10. számában.
A rengeteg elismerés, adaptáció és baráti ajánlások ellenére valahogy sosem jutottam hozzá Ian McEwan munkásságához. Az egyik filmes adaptációja, a Vágy és vezeklés, a kedvenc filmjeim között van, viszont magát a könyvet nem olvastam. E hónapban úgy döntöttem, hogy belekezdek munkásságába.
A döntés a Dióhéjba zárva c. művére esett. Miért? Egyszerű: elolvastam a könyv alapötletét. Ennyi elég volt ahhoz, hogy beleszeressek egyetlen mondata elolvasása nélkül.
A regény Trudy-ról és Claude-ról szól, akik gyilkosságot forralnak. A történetet nem más, mint a Trudy méhében növekvő magzat meséli nekünk. A „Dióhéjba zárva” egy bravúros, gyönyörű prózával megírt könyv. Főhősünk szerethetően, néhol enyhén absztraktul és rendkívül intelligensen meséli nekünk az eseményeket olyan dolgokról és világról, amelyet nem ismer. Sosem látta Claude-t, de megvan róla a véleménye, sosem járt Észak-Koreában, de elgondolkodik rajta, milyen lenne oda születni. Nem tudja mi az a bor, de imádja az ízét és a hatását.
Ez pontosan az a fajta történet, amelyet csak a legnagyobb és legjobb írók tudnak elmesélni.
