A cikk megjelent a Klikk Out 2022/10. számában.
Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy bármi is a bajod, létezik egy olyan terápia, amely hatékony, mindenki számára biztonságos, mentes a mellékhatásoktól, és ráadásul még kifejezetten kellemes is? Nos, azt hiszem, kétféle reakció lehetséges. Van, akinek felcsigázza a kíváncsiságát ez az ajánlat, és mindenképpen szeretné kipróbálni a dolgot. De van olyan is, akinek a fejében azonnal felvillan a vészlámpa, vagy legalábbis szkeptikusan viszonyul a dologhoz: ami túl jól hangzik ahhoz, hogy igaz legyen, az valószínűleg nem az. Nos, mindenesetre létezik (nem csak) egy olyan alternatív gyógymód, amely éppen ezekkel az ígéretekkel csábít bennünket. A kranioszakrális terápia tőlünk nyugatabbra már évtizedek óta hódít, de felénk is egyre népszerűbb. Mi is ez pontosan, és főképp: képes beváltani a hozzá fűzött reményeket?
A kranioszakrális terápia gyökerei egészen az 1800-as évekig nyúlnak vissza.
A.T. Still amerikai oszteopata a polgárháborúban szolgált orvosként, és nem nagyon volt megelégedve kortársai szerinte brutális módszereivel. Az orvosságmentes gyógyítás, és a minél kisebb mértékű beavatkozás híve volt. Úgy vélte, a vérkeringés, illetve a szerkezeti problémák helyreállítása révén a legtöbb egészségügyi probléma magától megoldódhat. Az ő tanítványa volt W. G Sutherland, aki aztán valami sokkal érdekesebbel állt elő, nevezetesen egy teóriával arról, hogy mi is tesz minket beteggé, illetve ebből kifolyólag mi szavatolja a gyógyulásunkat.
A hagyományos anatómia tanítása szerint neked, kedves olvasóm, na, meg persze nekem is, kemény a fejünk. Értsd: a koponyánkat alkotó csontok erősen összeforrtak. Sutherland viszont úgy vélekedett, hogy ez egyszerűen nincs így, ezek a csontok a varratok mentén életünk végéig mikromozgásban vannak. Sőt, abban kell is legyenek, és ha ebben akadályoztatva vannak, és „blokkok” keletkeznek, akkor baj van, és hamarosan különféle testi tünetek is jelezni fogják ezt. A doki módszerének – lánykori nevén – kraniális oszteopátiának lényege pont a blokkok feloldása, illetve a csontok szabad mozgásának biztosítása volt.
A lényeghez viszont még csak most érkezünk el.
Egy John E. Upledger nevű orvosnak annyira megragadta a fantáziáját Sutherland elmélete, hogy a múlt század hetvenes éveiben kísérletekkel próbálta igazolni azt, hogy a koponyacsontok valóban mozgásban vannak.
Méghozzá folyamatos, ritmikus mozgásban, ez a ritmus pedig hasonlóan a szívritmushoz vagy a légzéshez detektálható és mérhető, és a kranioszakrálisnak nevezett rendszer sajátja. Ez a rendszer Upledger szerint a koponyától a keresztcsontig húzódik, és a csontok mellett az agyi-gerincvelői hártyarendszer, valamint a benne folyó agy-gerincvelői folyadék képezi a részét.
No, ha azt hitted eddig, hogy a költői hangzású név valami vallásos-mágikus dolgot takar, akkor el kell mondjam, sokkal földhözragadtabb ennél. A cranium a koponya latin neve, a sacrum pedig a keresztcsonté, innen a név, de mindenesetre nagyon jól cseng a kettő fúziója. Szóval, ez a rendszer elvileg az emberi test minden más rendszerével szoros összefüggésben van, illetve kihat azokra, ezért manipulációjával mindegyikre gyógyítóan tud hatni a kezelést végző terapeuta, hiszen a szervezet öngyógyító folyamatait stimulálja.
A lista, hogy elvileg mire is jó a kranioszakrális kezelés, ennek megfelelően csaknem végtelen.
Migrén, álmatlanság vagy krónikus fájdalom kínoz? Gyomorbántalmak, nőgyógyászati problémák keserítik meg mindennapjaidat? Nem tudsz mit kezdeni a folyamatos stresszel, szorongsz, esetleg depressziós vagy? Krónikus fáradtság és legyengült immunrendszer esetén is érdemes ilyen szakemberhez fordulni, írják.
De a kezelés kellemessége okán nyugodtan kipróbálható kismamaként is, illetve kifejezetten ajánlják csecsemőknél alkalmazni kólika, szopási nehézségek, alvásproblémák esetén, később pedig hiperaktív, autizmussal, diszlexiával vagy viselkedésproblémákkal küzdő gyermekeknél. Ha pedig az égvilágon semmi bajod, akkor sem kell lemondanod a kényeztetésről, hiszen megelőzés gyanánt az egészségesek is részt vehetnek a kezelésen.
A kezelés során a terapeuta gyengéd érintésekkel operál, nem alkalmaz nagyobb fizikai erőt, vagy hirtelen mozdulatokat, így próbálja a koponyacsontok mozgását, illetve a kranioszakrális rendszer ritmusát helyrerakni. Nálunk a klasszikus kezelés nagyjából 40 euróba „fáj”, de vannak különféle változatai, melyek például a víz gyógyító erejét is hozzáadják a képlethez. Ha pedig extra vastag a pénztárcád, akkor akár a Bahamák-beli terápiás központba is ellátogathatsz egy delfinekkel úszós exkluzív négynapos program előnyeit kiélvezni. (Mondjuk, gyanítom, a gyönyörű környezetben tengeri emlősökkel lubickolva még csak a terapeuta sem kéne ahhoz, hogy máris jól érezzem magam, de ha lúd, hadd legyen kövér.)
Kifejezetten hangsúlyozzák egyébként a terapeuta és a páciens közti bizalmi kapcsolat fontosságát, illetve azt, hogy előbbi inkább csak támogatóként van jelen a gyógyulás folyamatánál, hiszen annak oroszlánrésze maga a beteg felelőssége.
De szkeptikusoknak is jó szívvel ajánlják a módszert, hiszen az látványos, gyors eredményeket hoz, és „tudományosan megalapozott”.
Bár ez utóbbival azért nem ért egyet Upledger minden kollégája.
Kifogásolják például, hogy a módszer alapelvei ellentmondanak annak, amit a koponyáról tudunk. Annak csontjai ugyanis felnőttkorra szilárdan egybeforrnak, ennek megfelelően nem is mozoghatnak. Ugyanígy semmi bizonyíték nincs rá, hogy a kezelés során alkalmazott gyengéd mozdulatok bármilyen hatással lennének a szóban forgó csontokra, vagy a gerincvelői folyadék áramlására.
Kutatók arra is kíváncsiak voltak, hogy a terápiát végzők – mint ahogy állítják – vajon valóban képesek-e érzékelni a kranioszakrális rendszer ritmusát, amire a diagnózisukat, illetve kezelésüket alapozzák. El is végeztek egy kísérletet, ennek alapján viszont a tapasztalt gyógyászok értékelései ütötték egymást. A logikus következtetés? A ritmus vagy nem detektálható, legalábbis megbízható módon, vagy egyenesen nem is létezik, ugyanis tudományos eszközökkel nem sikerült kimutatni.
Ettől függetlenül léteznek olyan tanulmányok, amelyek bizonyos diagnózisok esetében hatékonynak ítélték a módszert. Egy több kutatás eredményeit összegző metaanalízis például arra a következtetésre jutott, hogy krónikus fájdalom enyhítésében jól teljesített. A képet azonban árnyalja, hogy Jonathan Jarry szerint a metaanalízis alapjául szolgáló kutatások csaknem mindegyike silány minőségű, a felük még csak kontrollcsoportot sem használt a placebóhatás kiszűrése érdekében. Dr. Edzard Ernst szintén a megjelent tanulmányok minőségét kifogásolta, azt hangsúlyozva, hogy ekképp semmit sem bizonyítanak.
A páciensek számára valóban lehet relaxáló, kellemes élmény a kranioszakrális kezelés, és érezhetik úgy, hogy javult az állapotuk ennek köszönhetően, ám ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy objektív javulás történt. És hogy mi a para ezzel?
Mármint miért gond, ha egy terápia megalapozatlan, de a beteg szubjektíven jobban érzi magát utána? Ez önmagában persze nem is lenne baj, az akkor kezdődik, ha esetleg valami komoly egészségügyi problémával folyamodik valaki orvos helyett hasonló módszerekhez.
Arra pedig sajnos szintén semmilyen objektív bizonyíték nem létezik, hogy a különböző tanulási vagy viselkedési rendellenességek kezelésében hatékony lenne ez az eljárás.
Vegyük hát a végére szépen sorba!
Öngyógyító szervezet, amelynek csak a dolgát kell megkönnyítenünk, noninvazív és mellékhatások nélküli gyógyítás, valamiféle energia áramlásában keletkező „blokkok”… Ha mindez már a kezdet kezdetén ismerősen csengett, akkor ez korántsem véletlen. Az alternatív gyógymódok egy egész népes családja dolgozik ugyanezzel a logikával. Az akupunktúra, a terápiás érintés, a reiki, vagy a mágnesterápia mind-mind ide tartozik, csak az különbözteti meg őket, hogy mindegyik más-más rendszerben áramló, máshogyan nevezett energia helyreállításában látja az egészségünk kulcsát.
Megannyi variáció egy témára; megannyi módszer, mely mindenre ír. Sajnos azonban még egy dologban megegyezik mind: nem állnak szilárd tudományos alapokon, és nem sikerült tudományos módszerekkel bizonyítani a hatékonyságukat.
