Az anyaság a legcsodálatosabb dolog a világon. Biztos vagyok benne, hogy minden nő így gondolja. Hiszen mi lehetne szebb, mint a kisbabánkat a karunkban tartani? És abban is biztos vagyok, hogy mindenki arra törekszik, hogy a lehető legjobb édesanyja legyen csemetéjének. Sokszor olyannyira törekszünk erre, hogy minden mást félreteszünk.
Gyermekünk a legfontosabb, ez nem kérdés. Ugyanakkor magunkról sem szabad megfeledkeznünk.
Sok nőben az a tévhit motoszkál, hogy ha mer énidőt adni magának, ha mer továbbra is nő lenni, attól rossz anyává válik. Ez nem igaz! Sőt!
Igazán jó szülők csak akkor lehetünk, ha saját lelkünk rendben van. Akkor tudjuk a maximumot nyújtani szeretteinknek, így a kis lurkónknak is, ha mi magunk rendben vagyunk.
Nem baj, nem rossz dolog, ha olykor vágyunk arra, hogy kibújjunk kicsit az anyaszerepből és ismét nagybetűs nők legyünk. Anyukaként is lehetünk csinosak, odafigyelhetünk magunkra. Elmehetünk kicsit kikapcsolódni a barátnőinkkel. Aki emiatt ujjal mutogat ránk, azzal nem szabad foglalkoznunk.
Miért lennénk rosszak amiatt, hogy rendben, ápoltan tartjuk önmagunkat? Miért lennénk rosszak attól, ha olykor mi is feltöltődünk?
Az anyaság nem azt jelenti, hogy attól a pillanattól, hogy megszületett gyermekünk már megszűnünk nőnek lenni. Nem kell mindenről lemondanunk, nem kell burokban élnünk. Igenis szükségünk van arra, hogy továbbra is szépnek, nőnek érezhessük magunkat. Szükségünk van feltöltődésre, szükségünk van arra, hogy kettesben legyünk a kedvesünkkel. Úgy, mint régen, amikor még csak ketten voltunk. Ugyanúgy vágyunk párunk kedveskedésére, a meghitt pillanatokra.
Ezeket a vágyakat nem kell elnyomnunk magunkban, nem vagyunk tőle rosszak! Bátran merjünk nőnek lenni!
