Klikk Out Vikkendhouse: A kétszázötvenedik epizódban a főszerkesztőnk kedvencei
Magazinunk több mint öt éve heti rendszerességgel megjelenő mixsorozata most a 250. epizódjához érkezett. Aki a zenéről mesél, és megmutatja kedvenceit, nem más, mint főszerkesztőnk, Poór Tibi.
Fotó: Ugróczky István
Pont öt évvel ezelőtt a kedvenceid közé olyan neveket soroltál, mint Bruce Sprinsteen, a The Stranglers, vagy a Colorfactory. Azóta rengeteg minden történt, zeneileg volt rád előadó olyan hatással, aki felülmúlta ezeket a rajongásokat?
Igen, igazad van, öt év rengeteg idő, és mivel napi szinten hallgatok zenét, rengeteg remek, új dolog jött szembe velem, pici iróniával, hasonlóan, mint a Facebook posztok… ☺️
Nekem az Apple Music szolgáltatás van előfizetve, tehát szó szerint is szembe jön, mivel az adatbázisomat feltöltöttem a kedvenc zenéimmel. Nagyon jó dolog, mivel valamilyen módon követi az ízlésemet, természetesen fennáll a veszélye annak, hogy így nem mozdulok ki a zenei buborékomból. Viszont erre van megoldás, elsősorban az, hogy az idősebbik lányommal, Katkával együtt használjuk az Apple Musicot, és én követhetem a fiatal generáció zenéjét. A második az, hogy havonta csinálok egy leltárt az új zenék között, a zenei buborékomon kívül. Mellesleg itt megjegyezném, hogy a lányomnak elég jó ízlése van. Nélküle szerintem nem nagyon hallgatnám meg Harry Stylest (ismerve a One Direction zenéjét), akinek például kimondottan jó új lemeze jelent meg nemrégiben…
Visszatérve a kérdésed lényegére, nem mondanám, hogy az új dolgok felülmúlták volna a régi kedvenceimet – inkább azt mondanám, hogy feltettem arra a bizonyos polcomra, a régebbi gyöngyszemek mellé pár újat is. Másrészt, a zenét már nem úgy keresem, hogy új vagy régi a zene, sokkal inkább a hangszereket és a hangokat hallgatom, tehát egy jó dobszólót, vagy jó szaxofon szólót, és nagyon sokat hallgatok élő zenét.
Az egyik legjobb koncertelőadás, amit rongyosra hallgattam, Jamie Cullumtól a Live From Jazz a Vienne, ami egy jazz-pop határain mozgó zene, egy hipertehetség remek előadásában.
Térjünk most a válogatáshoz, amiben az általad választott zenék szerepelnek. Mi alapján válogattad a dalokat?
Az én választásom is a fent említett irányt követi, príma hangszerszólók, énekes teljesítmények és remek koncertdalok…
A MIX:
Peter Gabriel – In Your Eyes című dala, egy milánói koncertről, nemcsak a remek Manu Katche dobos fergeteges teljesítményével
A Loïc Nottet – World is Stone című dalát ismertem Cyndi Lauper verziójából, eredetileg egy francia dal, és a belga Loïc Nottet a hangjával egy teljesen más dimenziókba küldi a hallgatókat.
A Freddie utáni Queen második kísérletre rátalált egy olyan énekesre, aki a szkeptikusoknál is kiütötte az összes biztosítékot. Adam Lambert, aki Cher Believe című dalából – amelyet nem nagyon kedveltem – egy igazi gyöngyszemet varázsolt
Itt érdemes kivárni az öt perc után következő frenetikus finálét – Jamie Cullum – Live from Jazz A Vienne
Dimash Kudaibergen egyelőre nem a dalalkotásról híres, és a repertoárjában vannak gagyi számok is, de a hangja mindent üt – Dimashnak 6 oktávos hangterjedelme van!
Részese voltam annak, amikor Tracy Chapman egy szál gitárral és mikrofonnal a Népstadionban, kilencvenezer néző előtt elkezdte ezt a dalt énekelni. Libabőrös vagyok még ma is, pedig akkor 1988-at írtunk…
Sting és Bruce Springsteen közösen az Every Breath You Take dalt éneklik. Ezt is hallottam, láttam, élőben…
Az eddigi 249 részt itt találod.
