A cikk megjelent a Klikk Out 2022/11. számában.
Kevés nagyobb presztízzsel rendelkező irodalmi díj van a világon, mint a Booker-, illetve Nobel-díj. Kazuo Ishiguronak történetesen mindkettőt sikerült már bezsebelnie. Legtöbbeteknek minden bizonnyal A napok romjai című regénye, illetve az abból készült nagyszerű film kapcsán lehet ismerős a neve, de ezen kívül számos nagyszerű könyvet írt még. Ezek közül a legújabb a Klara és a Nap.
Furcsa alaphelyzetből és nézőpontból indul a történet, és a legelején kifejezetten sok a homály benne – még az elbeszélőnkről is csak találgatni tudjuk, hogy ki, vagy mi is ő pontosan. A világról sok mindent nem tud, és egészen sajátosan értelmez bizonyos dolgokat, mégis valahogy az ő szemén keresztül kell majd megértenünk a cselekményt, illetve annak előzményeit, ami megdolgoztatja kissé az olvasót.
Megéri azonban a munka: ahogy Ishigurótól megszokhattuk, ezúttal is egy mély, gyönyörűen megírt, a szó lehető legjobb értelmében szentimentális történetet kapunk, amely nagyon sokat elmond arról, hogy milyen, és mit is jelent ember(i)nek lenni.
