POÓR TIBOR: Egy kis érdekesség nem csak a mai nappal kapcsolatosan. Sokat olvastam ma a vbtörténetének legnagyobb meglepetéseiről. Szép lista, de elég keveset írtak a szerintem egyik legnagyobbról és legérdekesebbről, mivel a német válogatott az ominózis meccs előtt pár évvel Eb-győztes, Eb-ezüstérmes, vb-győztes volt, és az említett mundialon ezüstérmes lett. Az első meccsen kikapott az Algériától 1-2-re, 1982-őt írtunk, és a spanyolországi vb-ről beszélek.
Belgium–Kanada… A belgák kvalitása evidens, de számomra elég fáradt csapatnak tűnnek. De Bruyne, aki a Cityben a csapatkémia szinonimája, a mai meccsen picit kereste a kémiát, és hogy ez változik-e, abban nem vagyok biztos. A top bajnokságok irtó nagy megterhelést gyakorolnak a játékosokra, a belgáknál nagyon fontos lesz, hogy regenerálódjanak minél hamarabb. Másrészt, nem nagyon bízok abban, hogy messzire juthat ez a csapat – a védelem túlságosan alulmarad a kvalitásban a többi sorral. Az európai szakma már régóta erről beszél, és ma is észlelhettük ezt a kontrasztot – főleg, ha a belga kapusról és a belga védelemről beszélünk.
SZIGETI ATTILA: Újra egy olyan mérkőzés láthattunk, ahol a két edző széles taktikai repertoárját követhettük figyelemmel. Annak ellenére, hogy mindkét csapat nagyon képzett játékosokat vonultatott fel, rengeteg pontatlanságot és rossz megválasztást láthattunk részükről. Annak ellenére, hogy Kevin De Bruyne halványabban muzsikált, Lukaku pedig nagyon hiányzott, sikerült a belgáknak kiharcolni a győzelmet. Taktika? A Belgium edzője egy szokatlan felállásban küldte harcba fiait, és az 5:2:3-as felállásban nem kevés rizikó volt. Kanada többször fel is törte a széleken a védekezésüket, de a kockáztatás bevált, hiszen egy kontrából gólt szereztek. Az meg tényleg nem elhanyagolható tény, hogy Belgium kapuját a világ egyik legjobb kapusa őrzi.
