A cikk megjelent a Klikk Out 2022/11. számában.
Borbély Szilárd verseivel először angolul találkoztam, egy amerikai irodalmi folyóiratban. A köteteit többször láttam (angol fordításban is) a mi könyvesboltjaink polcain is. Mondanom sem kell, hogy milyen izgatottan kezdtem neki a munkásságának.
A költő posztumusz verseskötete egy olyan világban játszódik, ahol az író gyermekkora összeolvad az antik időkkel, megalkotva egy mitikus, téren és időn kívüli helyet. Az idillekből megszokott vidéki/pásztorélet ünneplése helyett, itt minden koszos, szikár és mindennek rendkívül nyers ereje van. Az elolvasásuk után az embernek olyan érzése van, mintha ő is a földeken dolgozott volna, térdig sárban, iszapban ellepve, ruháján hordozva az állat- és istállószagot. A verseket egyfajta kietlen lemondás és üresség öleli át. Ezt az érzést tovább fokozza a görög istenek jelenléte: Csúnyák és öregek. Az eredeti mítoszokhoz hűen az istenek nem hősiesek, hanem az emberi tulajdonságok legrosszabbjait hordozzák.
A Bukolikatájban egy gyönyörű és nyomasztó kötet, amelyben nemcsak az idő, hanem a vers és a próza is összefolynak. Egy igazi élmény végigolvasni.
