POÓR TIBOR: Ó, Istenem, én csak azért fohászkodom, hogy a brazilok ne szórakozzanak el egy meccset se. Nem volt rossz, ahogy Svájc taktikusan és fegyelmezetten elég sokáig kihúzta a gólnélküli döntetlent, de nem a tiszteletlenség szól belőlem, amikor azt mondom, hogy ez a meccs is a brazilokról szólt. Nyugodtan, nem pánikba esve kivárták a nagy pillanatukat, itt megjegyzem, hogy rendkívüli módon hisznek magukban a brazilok, és ez egy nagyon alátámasztott hit. Szédületes, amikor eljön a pillanat, és elindul a gyakorlatilag tökéletes támadás, ami számomra a lesgól volt. Ezt szerintem nem nagyon lehet levédekezni, ez az elemi erő, kreativitás és labdabűvölés, ez pontosan az, amit a focivilág mindig is szeretett a brazilok játékában. A győztes gól? Esküszöm, hogy a fejemet fogva felálltam a fotelomból, ez a gól a grund, a Copacabana, és a kifinomult foci ötvözete, maga a gyönyör. Érdekes volt, de teljesen természetesnek éreztük, hogy a gól után senki se gondolta, hogy a Svájc kiegyenlíthet, a kérdés akár így szólhatott volna : De hogyan, hiszen a tizenhatosuk közelébe sem engedik őket a brazilok? Nekem nagyon tetszett a klasszikus brazil erősségeknél az, amilyen módon kivárták a pillanatukat. Erős, magabiztos brazil csapat, amelynek akár ha a teljesítménye nem is nagyiramú, és nem is a maximum, amire képesek, van benne rengeteg látnivaló, ami miatt ezt a sportot tömegek szeretik. Kérem, ne szórakozzátok el.
SZIGETI ATTILA: Azt gondolom, az utóbbi évek széteső brazil futballja újra régi fényében tündököl. Egy szívós svájci csapat ellen ma nagy áttekintéssel és taktikusan futballozva nyertek, és úgy pótolták Neymar hiányát, hogy a fanatikus Neymar-imádók sem hiányolhatták azt. Az elmúlt meccsen kicsit gyengének éreztem a védelmet, de mára az is jól szuperált. Szinte minden poszton magas szinten futballozik a brazil válogatott, és számomra az okozna csalódást, ha nem szólnának bele a kupa megnyerésébe.
