POÓR TIBOR: Bár a cikkünk borítóján egy meccs kommentárja van előrevetítve, de gondolom, ahogy én, úgy Szigi is kapcsolgatott. Szóval, a németek még játszanak, amikor ezt írom, de már rég eldőlt a sorsuk a másik meccsen, ebben a hullámzó eredményekkel és teljesítményekkel jelképezett csoportban. Én úgy gondoltam, hogy a két klasszikus csapat továbbjut, de ez így, ahogy történt, igazságos. A japánok megverték a németeket és a spanyolokat is. Pont. A németek kiesése pedig hasonló tészta, nem elég, hogy az első mérkőzésen csődöt mondtak, ezen is csak a hatvanadik perctől kezdtek komolyabban focizni. Addig a teljesítményük tele volt könnyelműsködéssel, és hiába a parádés utolsó 30 perces vabank, ez nem egy tipikus német hozzáállás volt. Fáradtság ide, fáradtság oda, ha ma Oli Kahn áll a kapuban, egypár játékostársát fojtogatta volna. A németek maguk tehetnek a kiesésről, és szerintem ma ki is rúgták az edzőjüket, de én azzal a drámai végkifejlettel és a japánok heroikus teljesítményei miatt örülök, hogy ez lett a vége. Mert azért az, hogy kiessen a Spanyolország is, az már sok(k) lenne.
SZIGETI ATTILA: Komolyan mondom, a mérkőzés alatt nem tudtam hogy nevessek-e vagy sírjak. Ennyire nagyképű motiválatlan német csapatot már régen nem láttam. Annak ellenére írom ezt, hogy megnyerték a Costa Rica elleni meccsüket. A német szövetségi kapitány ténykedését már akkor kellett volna górcső alá venni, mikor kikaptak a magyaroktól. Szívtelenül még ebben a nagy profi világban sem lehet futballozni, amit a németek képviselnek. Játékosostul, edzőstül mindenestül. Lehet kicsit érzelmesen értékelek, de ez a túlfizetett futballközeg teljesen kiakasztott a maga hideg érzéketlen hozzáállásával. Hansi Flick, tessék lemondani a német szövetségi kapitány tisztségről.
