„És ti hogy vagytok?” – felteszik ezt a kérdést a tanárok? | Bia bekérdez
Az ankét megjelent a Klikk Out 2022/11. számában.
Ijesztő volt az október. Az egyik tragédia követte a másikat. Felmerült bennem a kérdés, fontos-e ezekről beszélgetni a diákokkal? Vajon mennyi tanár hajlandó félretenni a kötelező tantervet, hogy megkérdezze a diákoktól, mit is éreznek valójában? Tudom, nincs mindenre idő, nem még kapacitás, de egy ilyen helyzetben igenis szükség van arra, hogy ne úgy működjünk, mint a robotok. Úgy csinálunk, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, haladunk a tanterv szerint előírt tananyaggal, mert ugye ez a „legfontosabb”. Ez volt a koronavírus alatt, a szomszéd háborús helyzet közben, a pozsonyi lövöldözés idején. A káosz egyre nagyobb, s mi egyre jobban söpörjük a szőnyeg alá az érzéseinket. Minden tiszteletem azoké a tanároké, akik szánnak időt az emberségre. Talán az is egy módszer ilyen helyzetre, hogy eltereljük a diákok figyelmét egy kis kötelező tananyaggal, lehet valakinél működik (de csak kis ideig). Fontos a lexikális tudás, de amit én az iskolából tovább viszek a való életbe, azok a tulajdonságok. Sokkal többet tett az életemhez, a személyiségemhez az a tanár, aki értékes elveket képviselt, s jólelkűséget közvetített.
Megkérdeztem két diákot, hogy az ő iskolájukban hogyan zajlottak az elmúlt hetek. Bartal Júlia a Magángimnázium végzős diákja, Márkus Boglárka pedig a Vámbéry Ármin Gimnázium 2. osztályos tanulója.
Hogyan élték meg a diákok az októberben történt szörnyűségeket? Követtétek a híreket, foglalkoztattak titeket a körülöttünk lévő események?
Bartal Júlia: A Zoch utcai baleset nagyon megérintette a diákokat, szinte mindenki folyamatosan követte az eseményeket. Egyáltalán nem álltak közömbösen a történtekhez. Az október 12-én történt lövöldözés is egy nagyon szomorú dolog, ami jó néhány diákot érintett érzékenyen.
Márkus Boglárka: Nem álltunk közömbösen a dolgokhoz, viszont őszintén szólva az iskolai közeget annyira nem befolyásolta ez az egész. Sok minden történt mostanában, de talán a legnagyobb hatással az október 2-ai baleset volt ránk. Egy korunkbeli fiatal hunyt el, ilyenkor sokan gondoltak arra, hogy bármelyikünkkel megtörténhetett volna ez a tragédia. Illetve még a pozsonyi lövöldözés érzékenyen érintett néhány embert.
A tanárok szóba hozták ezeket a dolgokat az órán? Beszélgettek veletek a történtekről, akartatok egyáltalán velük beszélgetni erről?
B. J.: Párszor előjött a téma az órákon is, tehát beszélgettünk az aktuális dolgokról, viszont a diákok között is volt ez téma. Ami a legjobban lesújtott bennünket, az a tragikus baleset volt, az osztálytársunk elvesztése. Itt kérdés nélkül háttértbe szorult a tananyag és jó pár órán erről beszélgettek velünk a tanárok.
M. B.: Nem igazán hozták fel ezeket a dolgokat az órákon. Nem beszéltek a történtekről. Lett volna igény a beszélgetésre, de nem kaptunk rá teret. Volt olyan dolog, ami meg volt említve, de nem nagyon mentünk bele a dolgokba. Vannak empatikusabb tanárok, de az órán általában a tananyag az első.
Előfordult már, hogy az iskolában beszéltek a homoszexualitásról? Szoktak erről a tanárok véleményt nyilvánítani?
B. J.: Ez változó, hiszen van olyan tanár, aki nyitott az ilyen témákra, és van, aki annyira nem. Volt már, hogy az órán előjött a téma, tehát volt lehetőségünk erről beszélni. Előfordult, hogy voltak különböző vélemények, viszont tiszteletben tartottuk egymás nézeteit.
M. B.: Nem fordult elő. (Nem is lett volna erre igény, hogy konkrétan erről beszéljenek?) Az ő részükről nem.