FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
A somorjai Sidó Bianka már nyolcéves korában rátalált a kajak-kenura, amelynek szeretete 2022-re is töretlenül megmaradt. A fiatal lány energiát és időt nem sajnálva jár az edzésekre, s szerzi a jobbnál jobb eredményeket. A kitartásának köszönhetően sikerült elnyernie 2022-ben a világbajnoki címet juniorként a K1 1000-es versenyszámban. Bianka az interjú során örömmel mesélt a kezdetekről, a kajak különlegességéről és a vb-cím elnyerésének pillanatáról.
Az interjú megjelent a Klikkout 2022/novemberi számában.
Mikor vált az életed mozgatórugójává a sport?
Körülbelül nyolcéves koromban döntöttem el, hogy a sportnak az életem részévé kell válnia. A legelső alkalommal a kajakot édesapám társaságában próbáltam ki, amely által azonnal elválaszthatatlanná váltunk! Az a legkülönlegesebb ebben az egészben, hogy tíz évvel ezelőtt Jencinél kezdtem az egész pályafutásomat, aki mind a mai napig az edzőm. Ő az egyik legnagyobb támogatóm is egyben.
Annyi sportág van, amit választhattál volna, mi volt az oka annak, hogy pont a kajak-kenu mellett döntöttél? Nem kis kihívás ez egy kislány számára.
Úgy érzem, hogy jóval nagyobb tehetségem van vízi sportokban. A labdajátékokban egyáltalán nem jeleskedtem azelőtt, és nem is élveztem annyira a játékot.
A legfőbb oka a választásomnak az volt, hogy a testvérem és az édesapám is kenuzott régebben, így gyermekkoromban eljártam velük versenyekre. Nagyon megtetszett ennek az egésznek az atmoszférája, az adott sportnak a szépsége.
Úgy éreztem, hogy ki szeretném én is próbálni. Igaz, nem egy egyszerű sportág, de számomra ez teljesen mindennapi volt. Nem sokat gondolkodtam rajta. Csak elmentem az első edzésre, beleültem a kajakba, és mentem a fejem után. Vicces, mert eleinte nem igazán sikerült, akadályokba ütköztem, de kitartottam és nem adtam fel.
Mit is jelent az, hogy „nem ment jól a kajak”? Mi kellett ahhoz, hogy ennyire belerázódj a sportágba?
Ez nagyon nehéz és összetett kérdés számomra, mert még kisgyerek voltam. Ha jól emlékszem, az első versenyeimet elveszítettem, de nagyon jó edző volt mellettem. Csak az nyerhet, aki igazán akar! Én tényleg akartam fejlődni és küzdöttem is az eredményekért. Nagyon sokat edzettem, mindent megcsináltam, amit elvártak tőlem. Nem volt egy pillanatra sem olyan, hogy feladtam volna. Ennek a gondolata fel sem merült bennem.
Fiatal vagy, aki tele van ambícióval! Hogyan vagy képes összeegyeztetni a hétköznapjaidat az edzésekkel?
Ez attól is függ, milyen időszakban és évszakban vagyunk épp. Ha átgondolom bármelyik hetemet, akkor a legtöbb esetben már reggel hat előtt talpon vagyok, és készülök a nap első kemény edzésére. Nyáron még délelőtt és délután is sűrűen vannak edzéseink.
Ha összeszámolom, akkor heti szinten tíz edzésem van, ami néha teljesen kimerítő. Van, hogy hosszabb pályákat csinálunk, de nyáron inkább a gyorsaságra helyezzük a hangsúlyt. Tavasszal és nyáron vannak hosszabb távok is, amelyek körülbelül 15-20 kilométert takarnak.
Odafigyelünk a tempóra és a technikára is. Nyáron javarészt a versenyekre készülünk, ilyenek a 2500 méteres távok. Ezekre próbálunk folyamatosan ráépíteni és fejlődni a lehető leggyorsabban. Sokszor nehéz összeegyeztetni mindezt a tanulmányaimmal, de az embernek kell lennie egyfajta prioritásának. Mindez sok lemondással jár, nemcsak számomra, hanem az edzőm és a körülöttem lévő emberek számára is. Tudnia kell az embernek, hogy mit szeretne elérni a jövőben. Persze, mindig vannak olyan percek, amikor elgondolkodom, hogy én is ott lehetnék egy adott buliban a barátaimmal. Végül rájövök, hogy jó úton járok, és így kell alakulnia az életemnek.
Tényleg jó úton jársz, hiszen most lettél világbajnok kajak-kenuban! Gratulálok, Bianka! Mi volt az első meghatározó eredményed és hogyan éled meg a vb-címet ilyen fiatalon?
Az első meghatározó versenyem 16 éves koromban volt, mikor kijutottam Erdélybe, amely után négy érmet is megszereztem. Ott gondolkodtam el igazán, hogy szeretnék komolyabban foglalkozni a kajakkal, még a kisebb-nagyobb bukkanók ellenére is. Most pedig 2022-ben csodálatos érzés, hogy képes voltam megnyerni egy vb-címet. Nem tudom szavakba önteni az érzéseimet. Látni, hogy mindent beletettünk közösen, és meglett a várva várt gyümölcs, leírhatatlan. Jó érzéssel tölt fel, hogy a belefektetett energia és idő meghozta az eredményt.
Csodálatos vagy! Egy igazi világbajnok! Hogyan teltek a vb előtti napok? Milyen érzések uralkodtak rajtad a „nagy napon”?
Izgalmas volt a verseny előtti a felkészülés. Az ember maximalista, igyekszik kihozni magából a legjobbat. Ez az időszak nem törheti meg a magabiztosságát az embernek, de ettől függetlenül, kicsit hatással van a pszichikára. Ez annak köszönhető, hogy mindenki teljesíteni szeretne!
A nagy napot illetően pedig nem volt egy igazán „tipikus” nap, hiszen több menetem is volt a vízen. Először volt a K2-esem, ami nagyon jól sikerült, hiszen második helyezést sikerült elérnünk. Ez már valamilyen módon levette a nagyobb terhet a vállamról, hiszen sikerként könyveltem el.
Utána nem igazán volt időm a bemelegítésre vagy a rápörgésre. A verseny kihirdetése után mentem az újabb versenyszámra, amelyben végül sikerült elnyernem a világbajnoki címet.
Hogyan sikerült higgadtnak maradnod?
Egyszerűen csak sikerült, aminek hihetetlenül örülök. A verseny előtt sokat jártam sportpszichológushoz, hogy képes legyek jól kezelni a rám nehezedő nyomást. Stressz nélkül is oda lehet tenni magunkat. Nem szabad, hogy óriási elvárásaink legyenek önmagunkkal szemben. Nehéz volt az út, de megérte, mert képes voltam tiszta fejjel gondolkodni a futam előtt.
Inspiráló személyiség vagy! Milyen érzések kavarogtak benned, mikor a nyakadba akasztották az aranyérmet?
Azt hiszem, sírva fakadtam örömömben. Hatalmas volt bennem az adrenalin és a boldogság.
Mikor átvettem az aranyérmet, hihetetlen nyugodtság tört felszínre. Csak azt éreztem, hogy mindenki engem néz, és büszke rám.
Az edzőm, a családom és a barátaim támogatása mindent felülmúl. Együtt éltük át a nehéz pillanatokat, s ezekben a percekben éreztem igazán, hogy kik és mennyien vannak mellettem.
Az út a csillagos ég! Mondd Bianka, milyen jövőbeli terveid vannak?
Úgy érzem, van még hova fejlődnöm. Egy nagyon nehéz év előtt állok, hiszen most lesz vége a junior időszaknak, és átlépek a felnőttek kategóriájába. Igyekszem beletenni az edzésekbe a maximumot, és az akadályokat kihívásként megélni. Így, hogy fiatalként a felnőttek között leszek, nem érzek akkora nyomást magamon. Senki sem tudja, mire vagyok képes, és nem is várnak el tőlem olyan sokat, mint aki évek óta ezt a korosztályt erősíti. Hiszem azt, hogy fontos hinni önmagunkban. Nem baj, ha vannak jobb és rosszabb időszakok, ezeket hősiesen túl kell élni.
