Bár Pest a maga harsány, bulizós, pörgős természetével sokkal több kalandra csábítja a fiatalokat, valahogy Budát mégis jobban a szívembe zártam. Itt laktam, ide jártam megpihenni, átéreztem a nagypolgáriság előkelő hangulatát, tapasztaltam a megnyugtatóan zöld környezetet, ami szinte simogatja a szemet és a lelket. Most képzeletben újra bebarangolom a helyszíneket, és a hangulatot a szokásosnál is romantikusabbra, nosztalgikusabbra veszem.
Kovács Andrea (Kёri): Buda
Egy részem veled,
benned maradt,
bár most már itthon vagyok
úgy igazán szabad,
most megtelik a lelkem
cseresznyevirágokkal,
és majdnem olyan szép,
mint a „budai oldal“.
A folyóra nyílik itt
minden fényes ablak,
a Várnegyed macskakövén
lópaták koppannak,
s bár a közlekedése
felgyorsult mára,
a busz már modern-kék,
a villamos még okkersárga.
Azóta is, ha a Déli környékén járok,
felszakadnak egykori vágyak, álmok,
a Feneketlen-tó partján
a zöld kissé megfakult.
Veled pihenek meg
és közben:
kacsakőként száll a múlt.
