FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
„Amikor felkértél erre a riportra, először azt hittem, csak szivatsz…” – mondta Ernő a beszélgetésünk előtt. A DAC-cal sosem viccelünk, a DAC a szívügyünk! Mai vendégünk a nagyabonyi származású Bódis Ernő…
Szervusz Ernő, az első kérdés legyen rögtön konkrét: B-közép vagy „nyugdíjas szektor”?
Mikor hogy, voltam már itt is, ott is. A B-közép az a B-közép, ott szurkolni kell, nem szotyolázni. Azért megy oda az ember, hogy a szívét és a hangját otthagyja a lelátón a csapatért. Nagyabonyi származású vagyok, fociztam is Abonyban meg pár évet Hodosban, jelenleg albári. Apámmal egyszer elmentem DAC-meccsre és megtetszett, aztán folyton együtt mentünk. Mondhatom nyugodtan, a DAC azóta a szívügyemmé vált, az is marad örökre. Gyerek voltam még, a nyugdíjas tribünre jártunk, sőt, akkor még a régi fatribünre. Apu bérletes volt, én általában a lépcsőn szoktam ülni, oda jutott hely, néha felállítottak, máskor elnézték.
Ha évszámot kéne mondanom, pontosan nem tudom, de mikor nézegetem a régi képeket, ott a fatribün – vagyis ’83 előtt, 9-10 éves lehettem.
Persze a Bayern Münchenre mindenki emlékszik, akkor már középiskolás voltam. Galántára jártam suliba, elkéredzkedtünk, de nem engedtek el, hát elszöktünk.
Fél 11-kor már a stadionban voltunk, jó hideg volt, ilyentájt novemberben. A főtribün melletti kis földsáncon fagyoskodtam a kezdésig. Másnem televízióban vagy az újságokban, de minden meccset követtem – voltak idények, amik kimaradtak, 2. ligában, 3. ligában. Kiestünk az első ligából, a „gengszter” gyerekek még a főtribünről is dobálták a székeket. Volt itt az a bánovcei srác, Milan Kráľ, eleinte jónak mutatkozott, aztán megromlott a játéka, a gyerekek pedig megelégelték. Idegenbeli meccsekre már régen nem járok, talán három éve voltam utoljára Aranyosmaróton, azt meg is nyertük. Természetesen voltam Kassán, Eperjesen, Máriatölgyesen annak idején, de a munkám miatt egy ideje csak a DAC Aréna maradt…
2008-as szezon? – ismét nagy futballőrület volt Dunaszerdahelyen. Akadt olyan helyzet az életedben, amit csak a DAC miatt tettél, tennél meg?
2008-tól Otelló volt a vezérszurkoló, sosem voltam semmilyen fanklub tagja, de ez az időszak a stabil B-közepet jelentette. Megvolt a partink, abból a tarsaságból még néhányan ma is járnak. Sokan visszatértek a lelátóra, fuzionáltunk a szenciekkel, érdekes időszak volt. Akkor már nős voltam, a lányom 10 éves, ház, lakás, hajtottam a melót, de a meccsre mindig megtaláltam az utat. Volt az a zártkapus mérkőzés kivetítő előtt a rózsahegyiekkel, mikor a Kweuke rúgott két gólt. Na arra például a disznóölésből „szöktem” el. Az exemet – merthogy időközben elváltam – talán egyszer tudtam elcsalni meccsre, a mostani párommal, Zsanival bérletesek voltunk a covidos időszakig. Egy férfinak jó érzés, amikor mellette van a párja focin. Aztán a covid óta nem váltottunk bérletet, bizonytalan volt a helyzet, hisz’ tudod mi volt!?
Eszembe jutott egy szituáció, Szered ellen játszottunk otthon, a húgomtól jöttünk haza Olaszországból. Nagyon szerettem volna ottlenni a meccsen, ömlött az eső, siettem.
Hajtottam, mint az őrült, de csak a szünetre érkeztem meg, akkor már 2:0-ra vezettünk, végül 5:0 lett. Lement a meccs, hazafelé pedig belém hajtottak hátulról. Levezettem gond nélkül 700 kilométert, erre otthon történik meg a baj, de nem törődtem vele: hazaértem legalább a második félidőre és nyert a DAC.
Zsani, a párom meg is jegyezte, hogy olyan hosszú út után én még képes voltam elmenni meccsre – ki sem pakoltuk otthon a bőröndöket.
Te is az a generáció vagy, aki a nyolcvanas évek focija miatt szerette meg a DAC-ot. Hiányolod azt az időszakot a mai szerdahelyi fociban?
Vannak álmok, szeretnék újra egy kupagyőzelmet! Ez a város, ez a szurkolótábor megérdemelné a bajnoki címet is. Vannak álmok, eddig szerintem beteljesületlenek. A Nagyszombatnak jó a szurkolótábora, nem vagyok elfogult, de a miénk jobb! Vagyis jobb volt a covid előtt, azóta sok minden megváltozott. Legutóbb pont a Nagyszombat ellen otthon, már hasonlított a szurkolás az egykoriakéhoz. Újra tele volt a B-közép, válaszolt a C szektor: Ki a jobb? DAC! Trencsénbe is, vagy ötszázan elmentek – ezért mondom, hogy ez a szurkolótábor igényli a sikereket, és joggal. Kamionozok, gyakran járok Magyarországra, Nagykanizsán rakodtunk fel, és mondták, hogy ott a cégnél is van, aki bérletes Dunaszerdahelyen focin. Le a kalappal előtte, 260 kilométer. Bárhová megyek, szóba kerül a DAC, még akár Nagyszombatban is, tök normálisan beszéltek rólunk. Sopronból is járnak…
Anno Kapko volt a kedvenc játékosom, el nem felejtem, nyugodjék Bertalan Gabi a Chebben játszott, Jano olyan bolondot csinált belőle, hogy a Gabi talán le is cseréltette magát. Diňa játéka is tetszett, a régiek közül nyugodjék Tóth Lacié.
Az új stadionban már nem járok a B-középbe, C-be főleg középre, hogy mindent jól lássak, de voltam már az AP-ban is. Az öreg stadionnal befejeződött a kemény magba járás, 2014-ben Nyitra ellen még biztosan ott szurkoltam. Aztán a Nagyszombat ellen, mikor Szabó Otti rúgta a gólt szabadrúgásból. Voltam úgy meccsen, hogy alig vánszorogtam a porckorongsérvem miatt. Az öreg sportcsarnoktól fél órába tellett eljutnom a stadionig, de bementem, hajtott a vérem. Ha hétközben játsszunk, úgy intézem a fuvarokat, hogy eljussak meccsre…
Mint abban a DAC nótában, igaz? Egész héten át csak terád gondolok, újra meccsnap van, hát útnak indulok… Köszönöm a beszélgetést, Ernő!
EDDIGI RÉSZEK:
Bemutatkoznék, DAC-szurkoló vagyok…
