Bármily hihetetlen – legalábbis a számomra az –, egy hét múlva ismét itt a karácsony. Olyan gyorsan eltelt ez az év, hogy szinte észre sem vettem. A karácsonyt mindenki szereti, mindenki várja. Jómagam is így vagyok ezzel, ugyanakkor van valami, amit nem értek…
Az adventi időszakra és magára az ünnepre mindenki úgy hivatkozik, hogy ez a béke, a nyugalom ideje. A karácsonyt megelőző hetekben hangolódunk rá a nagy napra, amikor is mindannyian lecsendesedünk és a szeretteinkre figyelünk. Ennek valóban így kellene lennie, de csak én látom úgy, hogy közel sem így történnek a dolgok?
Ha körülnézek, nem békességet és nyugalmat látok. Sőt, épp az ellenkezője tapasztalható szinte mindenütt. Ahogy egyre közelebb kerülünk december 24-hez, annál nagyobb a káosz a világban. Az emberek szinte fejüket vesztve rohangálnak egyik bevásárlóközpontból a másikba. Idegesen állnak sorban a boltok előtt, vagy épp a pénztárnál.
Mindenki siet, feszülten keresgéljük a megfelelő ajándékokat. Így megy ez az utolsó pillanatig, majd szenteste kimerülten leülünk a tévé elé Reszkessetek betörőket nézni.
Ebben a nagy forgatagban elveszik az ünnep igazi varázsa. Nem szól másról, csak a drága ajándékokról, a rohanásról. Félreértés ne essék, én sem vagyok kivétel. Ugyanúgy járom a boltokat, és én is bosszankodom azon, hogy nem találok parkolóhelyet, vagy hogy épp sorakoznom kell a kasszánál. Mindig elhatározom, hogy még jóval az adventi időszak előtt beszerzek mindent, ami kell, és ilyenkor már be sem teszem a lábam az áruházakba. Persze, ez eddig még sosem jött össze. Mindig van valami, ami az utolsó pillanatra marad. Pedig nem kellene ennek így lennie. Úgy hiszem, elhatározás kérdése az egész.
Ha eldöntjük, hogy igenis az ünnep valódi mivoltára koncentrálunk, akkor az sikerülni is fog. Olyan sokszor elmondjuk, hogy nem a drága ajándék a lényeg, hanem az együtt töltött idő. Ennek ellenére mégis a tárgyi ajándékokon pörgünk, amibe aztán teljesen belefáradunk.
Egy nagyon kedves barátnőmmel beszélgettem erről. Elmondta, ők a családjával bevezették a saját készítésű ajándékokat. Tehát a karácsonyfa alá olyan dolgokat rejtenek el egymásnak, amit saját kezűleg készítettek a másiknak. Nem az a lényeg, hogy valami hatalmasat, drágát adjanak egymásnak, hanem az, hogy szeretettel készült apróságokkal lepjék meg a másikat. Így például sokkal több idejük marad megélni a nyugalmat, megkímélik magukat a felesleges stressztől és valódi, meghitt karácsonyt tudnak teremteni otthonukban.
Nekem nagyon megtetszett ez a hozzáállás, így el is határoztam, hogy felvetem az ötletet a szeretteim körében. Meglátjuk, hogy sül el a dolog. Jövőre beszámolok róla. ????
